Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Péter János külügyminiszter beszéde az országgyűlésen. (Részletek) 206 A Hazafias Népfront nyilatkozata az Emberi Jogok Napja alkalmából

kapcsolatokról elmondható, hogy a magyar—finn hagyományos rokoni kapcsolatok a mai nemzetközi viszonyok között jó lendületet adnak a mindkét nép javára gyümölcsöző politikai, gazdasági és kulturális, baráti együttműködés fejlesztésének. Nem fejezhetem be külpolitikai beszámolómat úgy, hogy a külföldön élő magyarokhoz fűződő kapcsolatainkról is ne szóljak. Magyarország — úgy lehet mondani — a világ egyik olyan országa, amelynek határain kívül az országot alkotó nemzetből eredően annyian élnek, amennyi eléri az ország saját lakosságának 30, sőt 40 százalékát is. Ez Közép-Európa sajátságos történelmi következménye. A szomszédos országok kormányaival közösen, azokkal egyetértve és együtt is működve, kölcsönösen arra törekszünk, hogy a nemzetiségek ne elválasztó tényezők, hanem összekötő kapcsok legyenek a szomszédos országok között. Külpolitikai tevékenységünkkel arra törekszünk, hogy a nemzetközi viszonyok kedvező változásait minél teljesebben érvényesítsük és használjuk fel a szocializmus és a béke ügye, a Magyar Népköztársaság javára. A HAZAFIAS NÉPFRONT NYILATKOZATA 20 AZ EMBERI JOGOK NAPJA ALKALMÁBÓL A világ sok országában súlyosan megsértik az alapvető emberi jogokat, neokolonialista manőverek veszélyeztetik a fiatal államok függetlenségét, biztonságát, országok sínylődnek gyarmati sorban. Az amerikai imperializmus tovább folytatja irtó hadjáratát Vietnamban, a Közel-Keleten, Izrael agresszív politikája veszélyezteti a békét, az arab népek alapvető jogait. — A vietnami nép ügyével őszintén rokonszenvező világ mélységesen elítéli azoknak a bűncselekményeknek sorozatát, amelyeket az amerikai Egyesült Államok — szennyes háborújának úgynevezett vietnamizálása közepette is — mind a mai napig elkövet: az agressziót, a nürnbergi elvek megsértését — azaz, a háborús, a béke elleni és az emberiség elleni bűntetteket — és a népirtás bűntettét. Ami az agressziót illeti, hosszú sora van e tekintetben azoknak a nemzetközi egyezményeknek, amelyeket az Egyesült Államok megsértett. Itt csak arra a kötelezettségére utalunk, amelyet az 1954. évi Vietnammal foglalkozó genfi egyezményekben vállalt. Az Egyesült Államok agressziója sajátosan neokolonialista agresszió. Olyan támadás, amely egy nép leigázására, a nemzetközileg is biztosított önrendelkezési jog érvényesülésének meghiúsítására irányul. Ez az agresszió sérti a népek függetlenségének, területi integritásának, a jogokban egyenlő népek szuverenitásának nemzetközi jogilag számos alkalommal kifejezett alapelvét. A vietnami háború során elkövetett és a háborús, a béke és az emberiség elleni büntettek: a tilos fegyverek, a kémiai és bakteriológiai anyagok használata, a hadifoglyokkal való bánásmód tűrhetetlen módja — mindez közismert a nemzetközi közvélemény előtt. A polgári lakosság gyilkolása,