Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának beszéde a csepeli nagygyűlésen Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára magyarországi látogatása alkalmából

1917. november 7-e óta új, világos politikai jelzőrendszer működik az egész világon, s ez a Szovjetunióhoz való viszony. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta Magyarországon ugyanúgy, mint az egész világon, aki a kapitalista rendszer, az imperializmus híve, az a Szovjetunióval szemben áll, aki a munkásosztály felszabadításának, a szocializmusnak, a kommunizmusnak, a népek szabadságának híve, az a Szovjetunió mellett áll és azzal szimpatizál. A magyar munkásosztály, népünk a szocializmus eszméjének meggyőződéses, igaz híve. Ezért a történelmi és érzelmi okokon túl, elvi meggyőződésből híve és építője a magyar—szovjet barátságnak. Az imperialisták, a makacs reakciósok és szekértolóik vegyes csapata sokszor és sokat foglalkozik a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonyával; barátságunk láthatóan nem tetszik nekik, mindenképpen szeretnék beárnyékolni, s ha lehet, lazítani rajta valamit. Ez, ha tudjuk, nem baj, s valahogy a harc velejárója. A fontos az, hogy pártjaink, országaink, népeink viszonya, együttműködése jó, a szovjet—magyar barátság szilárd, szocialista elveink, érdekeink és céljaink közösségén alapszik, megbonthatatlan, és a jövőben még erősebb lesz. A magyar—szovjet barátsággal összhangban — és attól el nem választhatóan fejlesztjük és erősítjük barátságunkat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival és minden szocialista országgal. Nincs sem belső, sem külső erő, ármány vagy intrika, amely képes lenne pártunkat, országunkat, népünket erről az útról letéríteni. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Külpolitikánk alapvető törekvése, hogy erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés megszilárdításához. A világpolitikai események azt bizonyítják, hogy az emberiséget érintő egyetlen jelentős kérdést sem lehet ma már megoldani a Szovjetunió, a szocialista országok álláspontjának figyelembevétele nélkül. A nemzetközi helyzetben a még meglevő, súlyos és megoldást váró kérdések ellenére, az utóbbi időben a javulás bizonyos jelei mutatkoznak. Az imperializmus természete nem változik, a tőkés hatalmi köröket azonban a szocialista világrendszer megnövekedett ereje és befolyása, a szocializmus eszméjének térhódítása arra kényszeríti, hogy a korábbiaknál reálisabb külpolitikát valósítsanak meg, és a tárgyalóasztalhoz üljenek. Közös szocialista békeprogramunk megvalósításáért együtt küzdünk, de a Szovjetunió különösen nagy erőfeszítéseket tett és tesz ezért. A szovjet javaslatok, kezdeményezések a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a tömegpusztító fegyverek betiltására, a leszerelési világkonferencia öszszehívására, az együttműködés szellemének erősítésére Európában és más földrészeken — az egész emberiség közös érdekeit szolgálják. Fontos világpolitikai eseménynek tekintjük az ez év tavaszi moszkvai szovjet— amerikai csúcstalálkozót is. A találkozónak, a létrejött megállapodásnak jelentősége abban van, hogy azokkal az Egyesült Államok valójában elismerte a hidegháború csődjét, azt, hogy a Szovjetunióval és szövetségeseivel nem lehet az erő pozíciójából tárgyalni, hanem csak az egyen-