Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Péter János külügyminiszter felszólalása az ENSZ Közgyűlésen. (Részlet)

mány véleményét. Először is azért, mert Magyarország Európában van, és ma a legkedvezőbb jelenségek Európában mutatkoznak. Az is kivételes alkalom az Egyesült Nemzetek történetében, hogy mind a Közgyűlés elnöke, mind a főtitkár európai ország képviselője. Európa történetében először a napokban tartottak közös konferenciát Európa összes fővárosainak polgármesterei, s ez éppen Budapesten, Magyarország fővárosában történt. Mégsem ebből indulok ki, és nem a kedvező jelenségekkel, hanem a kedvezőtlenekkel kapcsolatban fejtem ki kormanyom álláspontját, keresve a viszonyok javítását ott, ahol azok még rosszak. Forradalmi időket élünk. Nagy változások tanúi, szenvedői és alkotói vagyunk. A mai világ erőit sokféle jelzővel lehet minősíteni. Lehet mondani, hogy vannak békés erők és vannak háborús erők. Lehet mondani, hogy vannak haladó és vannak reakciós erők. Mindezeket át- meg átszőve, lehet mondani, hogy vannak erők, kormányok, törekvések, amelyek időszerű intézkedéseket tesznek, mert értik az idők szavát, és vannak olyanok, amelyek intézkedéseikkel időszerűtlenné teszik magukat, mert nem értik az idők szavát. A termonukleáris korszakban a népeknek felül kell vizsgálniuk eddigi szokásaikat, törvényeiket, nemzetközi viszonyaikat, a nemzetközi jogra vonatkozó felfogásukat, a háború és béke kérdéseiről vallott felfogásukat. Most azokat a területeket vizsgálom közös nemzetközi sorsukban, ahol nem lehet érzékelni az enyhülés hatását. Párizsban a vietnami tárgyalásokon részt vevő két vietnami csoport: a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselői és Bihn asszonnyal együtt a nemzeti felszabadító mozgalom képviselői nem érzik — mert nem érezhetik -— a nemzetközi viszonyok javulását. Még kevésbé érzik ezt a bombatámadások vak pusztításai során Észak- és Dél-Vietnamban sárba és vérbe taposott áldozatok hozzátartozói. Az általános nemzetközi viszonyok javulása nem mutatja még hatását a vietnami kérdésben, annak ellenére, hogy vietnami részről a realizmus legmagasabb fokán fogalmazták meg a háború befejezésének, a megfelelő nemzetközi megállapodásnak és Észak-, valamint Dél-Vietnam jövőjének körvonalait. Mindenki biztos lehet abban, hogy ez a jövő útja. Nincs más út. A magyar nép és kormánya támogatja azokat az építő és az egész Távol-Kelet új, békés jövőjét felvázoló javaslatokat, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány a felszabadító mozgalommal együtt előterjesztett. Biztosak lehetünk abban, hogy a problémák megoldásának ezek a javaslatok adják meg a reális magvát. Ezeket olyan emberek fogalmazták, akik nem azt keresik, hogy a nép minél hosszabb ideig szenvedjen a háborúban és annak következményeitől, hanem azt, hogy minél hamarabb élvezze a nép a béke gyümölcseit. Nemcsak Vietnamban, hanem a Közel-Keleten sem érezhető a nemzetközi viszonyok javulása. Nehéz meggyőzni az arab országok népeit arról, hogy javulnak a nemzetközi viszonyok. Öt év óta várják, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1967 novemberében hozott határozata alapján történjék valami. Egyes érdekelt hatalmak azon vitatkoznak,