Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter felszólalása a III. UNCTAD konferencián

a világkereskedelem összes új fejleményei. Gondolok itt olyan eseményekre, mint a zárt gazdasági csoportosulások kialakulása a fejlett tőkésországok között, e csoportosulások kibővítése. Külön figyelmet érdemelnek •olyan jelenségek, mint a protekcionizmus fenyegető terjedése, a monetáris rend válsága és azok a tárgyalások, amelyekre 1973-ban sor kerül. Ez utóbbi kérdések tekintetében abból indulunk ki, minthogy a világgazdaság e problémáiban minden ország érdekelt, azok megoldásánál minden ország, köztük a fejlődő és a szocialista országok érdekeit is figyelembe kell venni. A szocialista országok — köztük Magyarország — ezért emelik fel szavukat, hogy az UNCTAD mint szervezet érvényesítse univerzális felelősségét a világkereskedelem minden területén. Elnök úr! Az előzőekben bemutatott problémák hatékony fellépést követelnek meg a szervezettől. Hatékony akciók azonban csak akkor várhatók az UNCTAD-tól, ha tagságában is univerzális és munkájában minden, a világkereskedelemben érdekelt ország részt vesz. Azt a tényt, hogy az UNCTAD a második konferencia óta új tagokkal, nevezetesen a Kínai Népköztársasággal bővült, üdvözöljük. Felhívom a figyelmet azonban, hogy a szervezet tagsága továbbra sem teljes körű, mert az NDK, valamint a VDK és a KNDK nyilvánvalóan politikai okokból nem vehetnek részt a szervezet munkájában. Kormányom ezt a helyzetet haladéktalanul felszámolandónak tartja. Az első világkereskedelmi konferencián, Genfben, elfogadtunk egy sor alapelvet és ajánlást, amelyek kifejezik a jelenlegi nemzetközi munkamegosztás igazságos megváltoztatására irányuló törekvéseket. Ezek az alapelvek többek között kimondják, hogy a nemzetközi kereskedelem normalizálása érdekében diszkriminációmentessé kell tenni az eltérő társadalmi és gazdasági rendszerű országok közti kereskedelmet. Megvalósult-e a gyakorlatban ez a norma, amelynek a szocialista országok döntő jelentőséget tulajdonítanak? A kelet—nyugati kereskedelmet még ma is a nyugati országok részéről egyoldalúan érvényesített diszkriminatív korlátozások terhelik, amelyek közül a diszkriminatív mennyiségi importkorlátozások emelkednek ki. Ide sorolhatók az embargós exportkorlátozások, a legnagyobb kedvezményes elbánás politikai okok motiválta megtagadása is, az ún. állami kereskedelmű országokkal szembeni egyéb korlátozások stb. Elnök úr ! Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a nemzetközi kereskedelem normalizálása szempontjából az Európai Gazdasági Közösség kereskedelempolitikája is kívánni valót hagy maga után. A Közös Piac a széles körű preferenciális szerződések rendszerét hozta létre, amely sérti vagy károsodással fenyegeti a kívül álló országok érdekeit. Ezen túl még különbséget is tesz a kívül álló országok között, a szocialista országokat, nevezetesen a Közösségen kívül álló, a Közös Piaccal preferenciális szerződést nem kötött országokhoz képest is kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. Az EGK mint ún. állami kereskedelmű országokkal szemben egyéb nem vámjellegű akadályokat is alkalmaz a szocialista országokkal szemben.