Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1972

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1972. március 15-i üléséről

társaság között sor került az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírására. 2. A Központi Bizottság megállapítja: a szocialista országok összehangolt és aktív tevékenysége, valamint a tőkésországokban egyre inkább tért hódító reálpolitika eredményeképpen növekednek a kilátások arra, hogy Európa a szuverén és egyenjogú államok békés egymás mellett élésének, együttműködésének kontinensévé váljon. A magyar társadalom támogatja a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1972. január 26-i prágai nyilatkozatát, amely állást foglal az európai biztonsági értekezlet mielőbbi megtartása mellett, s tartalmazza a béke és biztonság további erősítésének, valamint az európai államok közötti kapcsolatok fejlesztésének világos alapelveit. A szocialista országok, köztük a Magyar Népköztársaság, felkészültek arra, hogy haladéktalanul bekapcsolódjanak az értekezlet sokoldalú előkészítésébe. Minden európai állam és nép érdeke az európai béke tartós alapjait képező szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződések mielőbbi érvénybe léptetése. A béke és biztonság valamennyi őszinte hívét nyugtalansággal tölti el az európai enyhülést csökönyösen ellenző nyugatnémet jobboldali körök fokozódó aktivitása a szerződések ratifikálásának megakadályozására. A ciprusi kérdés kiélezése, újabb görögországi támaszpont biztosítása az amerikai flotta számára ugyancsak mérgezik a légkört és nehezítik a nemzetközi biztonság ügyének előrehaladását. Az agresszív erők politikájával, békét veszélyeztető akcióival határozottan szembehelyezkednek a szocialista országok, az európai munkásosztály, valamint más haladó erők egyre szélesedő társadalmi mozgalmai, kontinensünk és a világ népei. Pártunk és népünk szolidaritásáról biztosítja a kommunista és munkáspártok erőfeszítéseit, a nyugat-európai munkásosztály, a haladó tömegek harcát jogaik védelméért és bővítéséért, a kontinens politikai légkörének javításáért. Elítéli az álbaloldali megnyilvánulásokat és provokációkat, melyek végső soron az osztályellenségnek kedveznek. 3. Vietnamban, az indokínai országokban az amerikai imperialista agresszió csúf kudarcot szenved. Az egész világ és az Egyesült Államok haladó közvéleménye is elítéli a kiúttalan agressziós politikát, felháborítónak tartja, hogy az amerikai kormány csalárd „béketerveivel" egyidőben hidegvérrel folytatja a népi Vietnam bombázását, makacsul ragaszkodik „vietnamizálási" terveihez, s mindeddig nem adott kielégítő választ a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány javaslataira, amelyek az igazságos rendezés reális alapjai. Az agressziótól sújtott Indokína népeinek kitartó küzdelme, a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió önzetlen testvéri segítsége, a világ haladó erőinek támogatása továbbra is legfőbb biztosítéka annak, hogy győzelemmel fejeződjön be a vietnami, a laoszi, a kambodzsai nép hősies harca. Ez a győzelem a szocializmus, a béke és az egész emberi haladás ügyét szolgálja. Pártunk, kormányunk, népünk internacionalista kötelességének tartja, hogy támogassa Indokína népeit a betolakodók elleni igaz-