Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1971

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Fock Jenőnek, a kormány elnökének beszéde a KISZ kongresszusán (Részletek)

FOCK JENŐNEK, A KORMÁNY ELNÖKÉNEK BESZÉDE A KISZ KONGRESSZUSÁN (RÉSZLET) Korunk alapvető folyamatainak felismeréséből, marxista—leninista elvi álláspontból indul ki partunk és kormányunk politikai tevékenysége. Politikánkkal a proletár internacionalizmust és attól elválaszthatatlanul a saját nemzetünk érdekeit, az antiimperialista harcot és a béke ügyét kívánjuk szolgálni. Ma a nemzetközi helyzet legfőbb vonása a szocialista országok aktív kezdeményezése, mindenekelőtt a Szovjetunió rendkívül széles körű külpolitikai tevékenysége. Ez az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott nagyszabású békeprogram valóra váltását szolgálja. Egyik legfőbb törekvésünk a szocialista országok egységének erősítése. Ennek az eredményei mutatkoznak a kapcsolatok bővítésében, a KGST integrációs programjának kidolgozásában, a Kínai Népköztársaság ENSZjogaiért folytatott küzdelmünk győzelmében és egy sor egyéb nemzetközi eseményben. Pozitív előrehaladásról beszélhetünk még akkor is, ha a kínai vezetők antimarxista, szovjetellenes politikai fellépése a szocializmus erői tömörítésének fő akadályát jelenti. A világbéke egyik kulcskérdése az európai kontinens békéjének és biztonságának ügye. így különösen nagy jelentőségű, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok legnagyobb sikereket éppen itt értek el. Az eredményeket jelzik a szovjet—nyugatnémet, a lengyel—nyugatnémet ratifikálásra váró egyezmények, a négy nagyhatalom Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodásai, valamint az NDK és az NSZK küldöttségének tárgyalásai. Biztató jel a világbéke szempontjából, hogy az érdekelt országok többsége elvi egyetértést tanúsít az európai biztonsági értekezlet összehívásában. Persze nem lehetnek illúzióink a nemzetközi reakció vezető köreiről: az enyhülés irányzata, a béke megszilárdulásának biztató távlatai ellenállást váltanak ki, s a haladás csak kemény küzdelemben megy végbe. A világ közvéleménye figyelmének középpontjában változatlanul a délkelet-ázsiai helyzet, az amerikai imperialisták és csatlósaik indokínai, vietnami agressziója áll. Indokína népei kénytelenek hosszú, szívós harcot folytatni, míg az agresszort kivonulásra kényszeríthetik. Mi továbbra is támogatjuk az indokínai helyzet rendezését a jól ismert hétpontos javaslat alapján, amely az egyedüli megnyugtató megoldást biztosíthatja. Változatlanul súlyos és válságos a helyzet a Közel-Keleten. Az Egyesült Államokra támaszkodva Izrael továbbra is akadályozza a probléma politikai megoldását. Nehezíti az ellene folyó harcot az arab világban az antiimperialista erők megosztottsága is. Mi — éppen elvi politikánk alapján — az imperializmus ellen harcolók oldalán állunk, s minden fórumot felhasználunk arra, hogy az igazságos politikai rendezést elősegítsük. Pártunk és kormányunk, egész népünk aggódva kíséri figyelemmel az indiai—pakisztáni konfliktus súlyosbodását. A mi álláspontunk az, hogy a vérontást megszüntetve, politikai úton kell megoldani a hindusztáni válságot. Egyetértve e cél elérése érdekében a Szovjetuniónak a különböző fórumokon tett kezdeményezéseivel, pártunk és kormányunk úgy véli: a kialakult helyzetet, amelyért Pakisztán a felelős, politikai rendezéssel