Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1971

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP PB tagjának a KB titkárának felszólalása az Országgyűlés ülésszakán (Részletek)

különböző arab országok között tapasztalható egyenetlenség csökkenti az arab erőfeszítések hatékonyságát. Ebből csak az imperializmus és Izrael húz hasznot. Különösen érvényes ez a haladó erők üldözését célzó intézkedésekre, a palesztin felszabadító mozgalom harcosai ellen alkalmazott fegyveres erőszakra. A mi őszinte kívánságunk az, hogy közös ügyünk javára erősödjék és fejlődjék az imperialistaellenes erők egysége minden közel-keleti országban, az egész arab világban. Az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke által a közelmúltban aláírt barátsági és együttműködési szerződést az egész haladó világ megnyugvással fogadta. E nagy jelentőségű szerződésben a két állam írásba foglalta kétoldalú kapcsolatainak eddigi eredményeit és kötelezettséget vállalt arra, hogy együttműködését a jövőben még szorosabbá és hatékonyabbá teszi mindkét nép, az összes arab népek javára, a közel-keleti konfliktus mielőbbi felszámolása érdekében. Ez a szerződés kedvező külső feltételeket teremt az Egyesült Arab Köztársaság számára imperialista-ellenes harcának eredményes folytatásához, az igazságos arab érdekek érvényre juttatásához, az izraeli agresszió politikai eszközökkel történő felszámolásához. A szerződésben foglalt garanciák birtokában Egyiptom népe és kormánya minden eddiginél nagyobb eltökéltséggel és magabiztossággal harcolhat igazságos céljainak eléréséért. A Magyar Népköztársaság, mint eddig, ezután is támogatja az arab népek igazságos küzdelmét. Kormányunk külpolitikájából következik, hogy a magyar diplomácia a jövőben is mindenütt hallatni fogja majd hangját, ahol az arab népek ügyéért, az agresszió elleni harcuk támogatásáért kell síkraszállnia. Kormányunk kivette részét a testvéri szocialista országok és az európai népek tevékeny erőfeszítéseiből, amelyeknek célja földrészünk békéjének és biztonságának megszilárdítása. Erőfeszítéseinknek is része van abban, hogy földrészünk népei és kormányainak nagy többsége elvileg elfogadja a béke és biztonság gondolatát, s egyetért az európai biztonsági értekezlet összehívásával. Nincs vita az értekezlet résztvevőit és helyszínét illetően sem, kirajzolódott már a napirend is. Mégsem lehet azt mondani, hogy minden rendben van és nincs további erőfeszítésekre szükség. Európában, de főként az Amerikai Egyesült Államokban még vannak olyan erők, amelyek jóllehet nyíltan nem lépnek fel a biztonsági értekezlettel szemben, de nyilvánvalóan félnek attól. Ez a magyarázata a halogató taktikának, annak, hogy különböző előfeltételek támasztásával igyekeznek elodázni az értekezlet Összehívását. Egymással össze nem függő problémákat kapcsolnak egybe. így például Nyugat-Berlin helyzetének rendezéséhez kötik a biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítésére való áttérést. A nyugat-berlini probléma megoldásához kapcsolták, mint ismeretes, a szovjet—nyugatnémet, valamint a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálását is. Természetesen nem lehet tagadni, hogy szükség van NyugatBerlin helyzetének rendezésére, de elvileg helytelenítik előfeltételek állítását. Az a véleményünk, hogy az európai biztonsági értekezlet előkészítése és az úgynevezett német kérdéshez kapcsolódó fontos problémák