Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1971

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának beszéde a kőbányai választási nagygyűlésen (Részletek)

a tényre, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista országként él és működik, tartósan és nyugodtan építhetnek. Nemzetközi tevékenységünk legfőbb jellemzője, hogy állhatatosan dolgozunk a magyar—szovjet barátság és együttműködés állandó erősítéséért, a Varsói Szerződés szervezetének, a világbéke legfőbb biztosítékának politikai és katonai szilárdításáért, a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági együttműködés bővítéséért és elmélyítéséért, a szocialista gazdasági integráció fejlesztéséért. Kitartóan munkálkodunk valamennyi szocialista ország egységének, együttműködésének erősítésén. Pártunk, mint a nemzetközi kommunista mozgalom osztaga, szüntelenül dolgozik a mozgalom egységéért. Amint tudják, a Magyar Szocialista Munkáspártot küldöttség képviselte a Szovjetunió Kommunista Pártjának a közelmúltban lezajlott kongreszszusán. így küldöttségünk tagjai felszabadulásunk 26. évfordulóját szovjet földön ünnepelték. Részt vettünk egy moszkvai barátsági nagygyűlésen, amit a mi felszabadulási évfordulónknak szenteltek; jártunk Örményországban, majd a Csillagvárosban, az űrhajósok között. Ahogy általában minden érzés, az öröm is a hazai földön szokott az igazi lenni. Mégis, küldöttségünk tagjai, és köztük természetesen jómagam is, mindezeken a helyeken olyan módon emlékezhettünk meg felszabadulásunk évfordulójáról, mintha a sajátjaink között lettünk volna. Ügy is mondhatnám: ha nem is vér szerinti rokonok, de az elvek és az eszmék szerinti igazi testvérek között voltunk. Megragadom az alkalmat, hogy önöknek, e gyűlés részvevőinek, és hazánk közvéleményének továbbítsam a szovjet emberek forró testvéri üdvözletét és jókívánságait nemzeti ünnepünk alkalmából. Ezek őszinte, testvéri jókívánságok, amelyeket csak köszönettel fogadhatunk. Elvtársak! A Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk meghatározója hazánk felszabadítása. Az, hogy mi — amint ezt a X. kongresszusunk is megállapította — a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk, s hogy most itt, ezen a gyűlésen is szocialista eredményeinkről és reményeinkről beszélhetünk, elválaszthatatlan a Szovjetunió felszabadító szerepétől. Nehéz volna megmondani, közülünk ki és mikor látta volna meg a szabadság napját, ha a szovjet nép, a Szovjetunió Vörös Hadserege nem ontotta volna vérét a mi népünk szabadságáért. S az azóta eltelt 26 év alatt is a nemzetközi élet porondján, a gazdasági építőmunkában, a tudományban, a kultúrában és az élet minden más területén élveztük és élvezzük ma is a Szovjetunió testvéri támogatását és odaadó segítségét. Mindezért a segítségért mi köszönetet mondunk. Hozzáteszem azonban, hogy ez barátságunknak csupán kiindulópontja, alapeleme. A Szovjetunió Kommunista Pártját és a Magyar Szocialista Munkáspártot, a Szovjetuniót és a Magyar Népköztársaságot, a szovjet és a magyar népet az eszmék, a célok, az érdekek azonossága köti össze — s ez a legfontosabb. A szocializmus minden őszinte hívének, minden magyar embernek értenie és éreznie kell, hogy jelenünk és jövőnk, boldogulásunk biztosítéka a magyar és a szovjet nép állandóan erősödő testvéri egysége és barátsága.