Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - December - Közlemény a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének berlini üléséről - A Politikai Tanácskozó Testület ülésén elfogadott okmányok

A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán képviselt tagállamai — áttekintették az indokínai félszigeten kialakult helyzetet. Az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államok újabb agresszív cselekményeket követett el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen azzal, hogy tömeges támadások egész sorát hajtotta végre a VDK területe ellen. Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tiltakozást váltottak ki világszerte. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hogy nemcsak a szuverén államok közötti kapcsolatokra vonatkozó, általánosan elfogadott normákat nem hajlandó figyelembe venni, hanem még saját ígéreteit is semmibe veszi. Az amerikai kormány cinikusan megsértette azt a vállalt kötelezettséget, hogy teljesen és feltétel nélkül beszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázását és lövetését, holott ennek a kötelezettségnek a vállalása tette lehetővé a vietnami probléma rendezésével foglalkozó párizsi négyes tárgyalások megkezdését. A tüzetesebb vizsgálat bebizonyította, hogy az Egyesült Államok elnöke által a közelmúltban nagy reklámmal meghirdetett, úgynevezett vietnami békés rendezési program csak az agresszió folytatásának és kibővítésének palástolására szolgál. A dél-vietnami rablóháború folytatása, a laoszi fegyveres intervenció kiterjesztése, Kambodzsa semlegességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresszió, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni újabb barbár támadások — mindez ugyanannak a folyamatnak egy-egy láncszeme, egy bizonyos politikának szerves alkotórésze. Ez a politika a nemzeti felszabadító mozgalom elnyomásának, a durva imperialista diktátumnak a politikája, amely fegyveres erőszakkal próbálja kikényszeríteni a népektől saját követeléseinek teljesítését. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok egyidejűleg a Távol-Kelet térségében is élezi a feszültséget. Az Egyesült Államok ösztönzi Japánban azokat az erőket, amelyek fel akarják támasztani a japán militarizmust és ennek terjeszkedő politikáját. Az amerikai katonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik provokációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj-sek-klikknek nyújtott katonai segélyét, haditámaszpontokat tart fenn Tajvan szigetén, amely a Kínai Népköztársaság része. Az Egyesült Államok ismét megakadályozta, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Egyes amerikai körök talán azt hiszik, hogy minél több országot vonnak be a nemzetközi helyzet élezésére irányuló veszélyes játékukba, annál könnyebben érhetik el imperialista céljaikat. Ámde ezen az úton az Egyesült Államokra csak újabb kudarcok, újabb bukások várnak. Kudarcot vallottak az amerikai imperialisták kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Államok politikája az egyik legsúlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább kiterjeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határozottabb visszautasításban részesül a hős vietnami nép