Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Nyers Rezsőnek, az MSZMP KB titkárának beszéde az MSZMP X. kongresszusán (Részlet)

A nemzetköziség az országhatárokon túli kooperáció révén az ipari termelésbe is benyomul. Ha gyorsabban akarunk haladni a szocializmus útján, képessé kell válnunk arra, hogy a műszaki-technikai fejlődés folyamatában jobban hasznosítsuk az időtényezőt, mert annak szerepe óriási fontosságú, nálunk viszont még kisebb a rangja a kelleténél. A szocializmus elvéből természetszerűen következik, a gazdasági viszonyok pedig megkövetelik, hogy a szocializmus építése során utat engedjünk a gazdaságban a nemzetköziség tendenciájának, hogy jobban gazdálkodhassunk az emberi munkával és az anyagi javakkal, az időtényezőt pedig láthatatlan szövetségesünkké tegyük. Gazdasági reformunkat arra a felismerésre alapozzuk, hogy sem a gazdasági hatékonyságot, sem a nemzetközi együttműködés ügyét nem bízhatjuk csupán a tervezők vagy az államapparátus jó szándékára, ezen túl egy széles társadalmi érdekrendszernek kell kiváltania a helyes cselekvést. Ezért arra törekszünk, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlődése egyszerre legyen államérdek és vállalati érdek. Az államérdek kifejeződik a népgazdasági tervben, az államközi egyezményekben, a külkereskedelem állami monopóliumának rendjében és a gazdasági érdekeltség állami szabályozásában. A vállalati érdek — amely a nyereség növelésében jelentkezik — nem önállósulva és elkülönülve érvényesül hazánkban, hanem összekapcsolva az államérdekkel. Harmadik ötéves tervünk teljesítése azt mutatja, hogy a vállalati tevékenység összességében jól beilleszkedik az államérdekbe, a népgazdasági terv fő céljai teljesülnek, a tervszerűség és az arányosság javuló. A gazdasági reform folytatásával tehát jól szolgálhatjuk a nemzetközi gazdasági együttműködés ügyét. Nyers elvtárs ezután a termelés és a kereskedelem kapcsolatáról beszélt. A közös érdekeltséget helyes általános alapelvként alkalmazni. A termelés és a külkereskedelem szervezeti integrálásának különböző formái szintén pozitív eredményt hoztak. De az már nem lenne ésszerű, ha általánosan alkalmaznánk az egyesítést, a szakosított külkereskedelemre szükség lesz a jövőben is. Egy ideig tartózkodnunk kell a külkereskedelemben nagyobb szervezeti változtatásoktól, majd később ismét teret kaphat az exportjog ésszerű kiterjesztése ott, ahol az társadalmilag indokolt. A nemzetközi együttműködés növekvő hatást gyakorol a fogyasztás fejlődésére és összetételére. Az ipari fejlődés során ugyanis egyszerre kell utat nyitni két tendenciának, különösképpen hazánkban: egyfelől a termékválaszték szűkülésének a termelésben, másfelől a választék bővülésének a fogyasztásban. Csak a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozottsága mellett lehet ezt megvalósítani. Hazánkban az utóbbi években ezen a téren gyorsuló a fejlődés. 1955-ben a kiskereskedelmi forgalomban még csak 3—4% volt az importáruk aránya, 1960-ban 6%, 1965-ben 8% és 1970-ben már 15%. Ez a folyamat kedvező a népgazdaság hatékonyságára is, mert olyan termelésre használhatjuk termelőkapacitásunkat, melynek feltételei hazánkban kedvezőbbek. A szocializmus teljes felépítésének célja tehát magával hozza, sőt meg-