Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Augusztus - Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről - Közös közlemény a magyar-szudáni tárgyalásokról (Részlet)

mély benyomást gyakorolt az a szívélyes vendégszeretet és baráti fogadtatás, amelyben a szudáni látogatás alatt részesült. A magyar államfő őszinte elismeréssel nyilatkozott a megtekintett létesítményekről, a szívélyességről, amelyben részesült, és a látogatás maradandó élményeiről." A tárgyalásokról a közlemény kijelenti: Az államfők megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsolatai „politikai, gazdasági és kulturális területen figyelemre méltó fejlődést értek el, és ez jelentős mértékben elősegíti a népeik közötti barátság és szolidaritás elmélyülését'. Losonczi Pál szudáni látogatása idején sor került légügyi egyezmény és műszaki-tudományos együttműködési egyezmény aláírására. „A felek megállapodtak, hogy kapcsolataik bővítése céljából egészségügyi egyezményt és egyetemközi megállapodást kötnek, amelynek megtárgyalása és aláírása céljából a közeljövőben szudáni delegációk érkeznek Magyarországra. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok előmozdítására elhatározták, hogy vegyes bizottságot alakítanak, és megállapodtak abban, hogy kölcsönösen részt vesznek az egymás országaiban rendezendő ipari kiállításokon és árubemutatókon. A felek megállapodtak abban, hogy ösztönzik és bátorítják azokat a kezdeményezéseket, amelyek előmozdítják a két ország politikai és társadalmi szervezeteinek közvetlen együttműködését. Áttekintve a nemzetközi helyzetet, a két államfő ismételten megerősítette, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdésekben álláspontjuk megegyezik vagy igen közel áll egymáshoz" — mondja a közlemény, amely ezután részletezi a világpolitika időszerű kérdéseiben kifejtett véleményeket. Rámutat a dokumentum arra, hogy „a nemzetközi imperializmus a világ több térségében fokozza harcát az országok függetlensége, a társadalmi haladás ellen, akadályozza a gyarmati rendszerből kiszakadt nemzetek önállóságának megszilárdítását és a felszabadító mozgalmak felszámolására törekszik". A közel-keleti helyzetet a két államfő veszélyekkel terhesnek minősíti, minthogy „Izrael uralkodó körei, bár kénytelenek volta reagálni az Egyesült Államok javaslatára, továbbra sem mondtak le területszerzésre irányuló agresszív politikájukról". A két államfő egyetértett abban, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i, valamint az ENSZ más, ide vonatkozó határozatainak megfelelően, „a rendezés elengedhetetlen feltétele az izraeli csapatok kivonása valamennyi megszállt arab területről és a palesztinai nép törvényes jogainak helyreállítása". Az indokínai helyzet miatt a felek aggodalmukat fejezték ki. Mindkét fél elítélte az Egyesült Államok indokínai politikáját, az agresszió kiterjesztését, s „követeli az amerikai haderők távozását és annak biztosítását, hogy Indokína népei minden külső beavatkozás nélkül maguk dönthessenek sorsukról". A felek teljes szolidaritásukról biztosítják az indokínai államok népeit függetlenségi harcukban. A világ más térségeiben szabadságukért küzdő népekkel való szolidaritásuk kinyilvánítása után a két elnök hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor a nemzetközi imperializmus fokozza agresszivitását a haladó rendszerek ellen, durván beavatkozik a felszabadult orszá-