Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Augusztus - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP KB titkárának beszéde Esztergomban az alkotmánynapi nagygyűlésen

KOMÓCSIN ZOLTÁNNAK, AZ MSZMP KB TITKÁRÁNAK BESZÉDE ESZTERGOMBAN 20 AZ ALKOTMÄNYNAPI NAGYGYŰLÉSEN A nemzetközi politikai helyzetben két alapvető törekvés jut érvényre: az egyik az enyhülés irányzata, amely a Szovjetunió és a többi szocialista ország békét szolgáló kezdeményezései nyomán a legutóbbi hetekben érezhetően megerősödött, a másik az imperialisták, valamint minden rendű és rangú reakciósok törekvései a feszültség fenntartására, sőt fokozására. Ezekben a napokban az európai és a világközvélemény érdeklődésének homlokterébe az a szerződés került, amelyet augusztus 12-én írt alá a Szovjetunió, valamint a Német Szövetségi Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere. Ebben a szerződésben a két hatalom az Európában fennálló valóságos helyzetből kiindulva kölcsönösen vállalja, hogy a vitás kérdéseiket csakis békés eszközökkel oldja meg, s hogy tartózkodik az erővel való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától. A szerződés nagy lépést jelent előre a második világháború után kialakult európai helyzet megszilárdítása, a béke és biztonság megőrzése terén. Ennek a szerződésnek csak nyertesei vannak: az aláírókon kívül minden európai nép, a béke hívei az egész világon. Ezzel a szerződéssel új szakasz veheti kezdetét a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokban és új lehetőségek nyílnak meg a többi szocialista ország és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak fejlődésében. A Magyar Népköztársaság dolgozói nagy tisztelettel nyugtázzák a Szovjetunió pártvezetésének és kormányának következetes, rendithetetlen elvi, politikai magatartását, szívós, türelmes erőfeszítéseit, amelyeknek elsősorban köszönhető a nagy jelentőségű szerződés megkötése. A szerződés újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió nemzetközi politikája marxista—leninista elveken nyugszik, a valóságos helyzetből indul ki, és egyaránt szolgálja a kommunizmust építő nagyhatalom, a szocialista világrendszer és minden békeszerető ember érdekeit. A Szovjetunióval most kötött szerződés aláírásával az NSZK kormánya bizonyságát adta annak, hogy az előző kormányok politikájával szemben — amely elszigeteltséghez és zsákutcába vezetett — rálépett a valóságos európai helyzet felismerésének az útjára. Méltányoljuk azt az eltökéltséget, amellyel Brandt kancellár kormánya szembefordult a számtalan belső és külső akadállyal, és nem engedte eltéríteni magát e fontos lépés megtételétől. A nyugatnémet kormány realitásokat tükröző jelenlegi magatartása azt a reményt kelti bennük, hogy lesz ereje és bátorsága továbblépni a megkezdett úton, és levonva a szükséges következtetéseket, eljut a kétoldali kapcsolatok rendezéséhez a többi szocialista országgal, beleértve a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi jogi elismerését is. A szovjet— nyugatnémet szerződés aláírása — megítélésünk szerint — magában foglalja azt a szükségességet is, hogy erőfeszítések történjenek a két önálló, független állam, a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Német Szövetségi Köztársaság egyidejű felvételére az ENSZ-be és más nemzet-