Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1970

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának ünnepi beszéde a fasizmus felett aratott győzelem 25. évfordulóján a Vígszínházban

zó nép is — izzó felháborodással bélyegezte meg ezekben a napokban az újabb imperialista agressziót, Kambodzsa amerikai elözönlését. Nixon elnök a történelem és saját népe előtt is súlyos felelősséget vett magára hírhedt hadparancsával; azzal, hogy az amerikai csapatok fokozatos visszavonását hirdető ígéreteivel szöges ellentétben, a genfi egyezményt és az amerikai alkotmányt egyaránt megsértve, fegyveres erőket küldött Kambodzsába. Korábbi ígéreteivel ellentétben, nem a vietnami háború lépcsőzetes csökkentését akarja, hanem éppen ellenkezőleg: a háború kiterjesztésének ingoványos útjára lépett, ami semmi jót nem hozhat az amerikai betolakodóknak. Az amerikai uralkodó körök nem tanulták meg a történelem leckéjét. Világuralmi törekvéseikben ma ők akarják a világ zsandárjának szerepét játszani a szabadságot és függetlenséget követelő népmilliókkal szemben. Washington anyagilag és politikailag támogat minden reakciós kormányzatot Latin-Amerikától Délkelet-Ázsiáig. Nem feledhetjük, hogy az amerikai imperialisták mindent elkövetnek a közel-keleti konfliktus békés rendezésének megakadályozására. Nem feledhetjük, hogy az imperializmus erői a neokolonializmus eszközeivel Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában tűzzel-vassal, tankokkal, bombavetőkkel és hadihajókkal próbálják megakadályozni a népeket abban, hogy a társadalmi fejlődés maguk választotta útjára lépjenek. Kedves Elvtársak ! Ma a fasizmus felett aratott győzelem negyedszázados évfordulójára emlékezünk. Aki igazán emlékezik, az nemcsak a múltba néz, hanem a jövőbe is tekint. Ma emlékezni annyi, mint nem felejteni a múlt gyalázatát, nem felejteni a harcot, amelyet folytattunk ellene, nem felejteni a hősöket, akik a jövőért haltak meg, meglátni jelenünkben a múlt kísérteteit, amelyek ellen harcolni kötelességünk, mert tiszta céljaink csak így valósulhatnak meg. Ez a mi munkánk, s ez valóban nem is kevés. A Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott világtörténelmi győzelme számunkra, magyarok számára különösen jelentős. Szabadságunkat, nemzeti függetlenségünket köszönhetjük a győzelemnek, amely nemzeti felemelkedésünk kiindulópontjává vált. Ma, amikor az európai háború befejezésére, a fasiszta Németország szétzúzására emlékezünk, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a magyar uralkodó körök a hitleri hadigépezet szekeréhez kötötték hazánkat, a végpusztulás szélére taszították országunkat, népünket. Súlyos árat kellett fizetnie a magyar népnek a Horthy-fasizmus kalandorpolitikájáért. A mi kis országunk 9 milliós népességéből több mint félmillió ember pusztult el. A háborús károk összege hét év nemzeti jövedelmének felelt meg. Ki ne emlékezne a felrobbantott Duna-hidakra, a porráégett épületekre, az elhurcolt nemzeti értékekre, a vérre, a könnyre, a szenvedésre? 25 évvel ezelőtt a szovjet emberek mérhetetlen szenvedés és áldozat árán, a fasizmusra mért halálos csapással nyitották meg a magyar nép előtt is a szabadsághoz, a békéhez, a társadalmi haladáshoz vezető utat. S a szocialista forradalom, a szocializmus építésének dicső, de nehéz útját járva is mindig éreztük és érezzük a szovjet emberek nélkülözhetetlen testvéri segítségét.