Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Június - Csatorday Károlynak, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képvise-lőjének felszólalása a Biztonsági Tanács dél-rhodesiai vitájában
A Biztonsági Tanácsban képviselt afro-ázsiai nemzetek által beterjesztett határozati javaslat (S/9270/Rev. 1) rendelkező részének 3. pontja ezért mondja ki azt, hogy mindenki teljes szankciókat alkalmazzon a fajgyűlölő rezsimmel szemben. Küldöttségem úgy véli, itt az ideje, hogy rátérjünk erre. E meggyőződésünkben megerősített bennünket az Egyesült Királyság képviselőjének reagálása, aki - azokra a statisztikai adatokra hivatkozva, melyeket a Szovjetunió képviselője idézett az Egyesült Királyságnak az elmúlt években DélRhodesiában eszközölt befektetéseiről - azt állítja, hogy az nem jelentette a szankciók megsértését. Ha olyan szankcióink vannak, melyek több tízmillió font sterling beruházását teszik lehetővé Ian Smith gazdaságába, akkor ideje, hogy tegyünk valamit ezekkel az úgynevezett szankciókkal szemben. A szankciópolitika kudarcának másik oka az, hogy több tagállam nem hajtja végre határozatainkat. A Biztonsági Tanács 253 (1968) sz. határozata értelmében létrehozott bizottság második jelentése (S/9252) a 12. bekezdésben megállapítja, hogy Portugália azzal az ürüggyel, hogy a Biztonsági Tanácstól nem kapott választ kérdéseire, valójában megtagadta a Tanács 253 (1968) sz. határozatának végrehajtását. A 14. bekezdésben azt olvashatjuk, hogy több tagállam, köztük Dél-Afrika nem válaszolt a Főtitkár ez üggyel kapcsolatos egyetlen megkeresésére sem. Az említett bizottság első jelentésében (S/8964) azonban az áll, hogy minden rendelkezésre álló bizonyíték szerint Dél-Afrika lett a legnagyobb kereskedelmi partnere Dél-Rhodesiának. A Titkárságtól származó becslések szerint a bizottság arról tájékoztat, hogy 1967-ben Dél-Afrika behozatala Dél-Rhodesiából kb. 80 millió dollár, a Dél-Rhodesiába irányuló délafrikai export pedig mintegy 160 millió dollár volt. Az 1968 januári-márciusi időszakra vonatkozó előzetes adatok azt mutatják, hogy a Dél-Rhodesiába irányuló dél-afrikai export 1968 első felében valószínűleg tovább növekedett. Bár az áruforgalom összetételére vonatkozó adatokkal nem rendelkezünk, a Titkárság becslése szerint 1966-ban és 1967-ben a Dél-Rhodesiába irányuló dél-afrikai export mintegy 25 millió dollár nagyságrendben üzemanyagokból állt. A gazdasági statisztikára vonatkozó nemzetközi egyezmény megszegésével a dél-afrikai kormány az afrikai országokkal való kereskedelmi forgalmát csak összesítve mutatja ki, és nem tünteti fel az egyes exportáló vagy importáló országokat. Az 1969 márciusában tett dél-afrikai látogatásakor Ian Smith kijelentette, hogy a Rhodesiával való kereskedelmet illetően nem tapasztalt vonakodást vagy félelmet Dél-Afrika részéről. íme, így hajtja végre az egyik tagállam a Biztonsági Tanács által elhatározott szankciókat. Fölösleges hosszasan foglalkozni azzal, hogy milyen szerepet játszanak Mozambik portugál gyarmat kikötői a Dél-Rhodesiába irányuló üzemanyag- és egyéb szállítások lebonyolításában s a tengerentúlra irányuló rhodesiai exportszállításokban. Az ennél az asztalnál helyet foglaló küldöttségeknek nincs kétségük afelől, hogy az említett két tagállam szándékosan és kihívóan megsértette az Alapokmány 25. cikkelyét, amely kimondja, hogy: „A Szervezet tagjai megegyeznek abban, hogy a Biztonsági Tanács határozatait a jelen Alapokmánynak megfelelően elfogadják és végrehajtják." Minthogy Dél-Afrika és Portugália ily módon egyértelműen megsértik az Egyesült Nemzetek Alapokmányát, teljesen indokolt az előttünk fekvő határozati javaslat 5. rendelkező pontjának az az előírása, hogy a 253 (1968) sz.
