Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Dr. Tímár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének előadása a budapesti diplomáciai testület tagjainak (Részletek)
A fejlődő országokkal való összforgalmúnk körülbelül az előző évi szinten alakult, ami különböző komponensekből tevődött össze. Negatívan hatott a fejlődő országokkal való forgalmunkra a közel-keleti háború, az indonéziai esemény, más viszonylatokban viszont lényeges fejlődés következett be, ami összességében ezeket a csökkenéseket ellensúlyozta. Azok a kereskedelem-politikai szabályozók, vámok, engedélyezési rendszerek, devizaszorzók és egyebek, amelyeket alkalmaztunk, általában beváltak, lényegesebb módosításokra - úgy látjuk - nincs szükség. Jelentősen nőtt az aktivitás a közös vállalkozások terén, s bővült e vállalkozások száma. Körülbelül ötven jelentősebb kooperációt tartunk számon. Erősödött Kereskedelmi Kamaránk tevékenysége, szerepe is. Általában tehát azt mondhatjuk - a számok, a külkereskedelmi mérleg, a fizetési mérleg is ezt igazolja -, hogy a külkereskedelem, a nemzetközi kapcsolatok kedvező irányban fejlődtek az új gazdaságirányítási rendszerben; olyan fontos és kényes mutatók, mint például a tőkés fizetési mérleg, szintén lényegesen jobb volt a tervezettnél és a sokévi átlagnál. Az 1969-es népgazdasági tervnél a legfontosabb mutatók lényegében változatlan tendenciát tükröznek. A nemzeti jövedelem emelkedését 5-6%-kal tervezzük. Ugyancsak körülbelül 5-6%-kal nő a lakosság fogyasztása. 6-7%-kal akarjuk növelni a beruházásokat, az előző évinél valamivel nagyobb mértékben a termelékenységet : az iparban csaknem 4%-kal, a mezőgazdasági termelésben 2-3%-kal; az importot összességében csaknem 7%-kal s az exportot körülbelül hasonló nagyságrendben. Úgy véljük, hogy az 1969-es tervünk óvatos, túlteljesíthető, kedvező időjárási adottságok mellett különösen, de mégis helyesebbnek tartottuk - mivel az átmenet nem egy év, hanem legalább néhány év -, ha nagyjából változatlan növekedési ütemet irányozunk elő. A negyedik ötéves terv, az 1971-1975-ös terv munkálatai erőteljesen folynak. Az energiagazdaságban az eddigi helyzettel szemben lényeges változást hoz a szénbányászat visszafejlesztése. Amint önök tudják, a magyar szénbányászat rossz rentabilitással dolgozik, gyenge minőségűek a szeneink, rossz az elhelyezkedésük, s éppen ezért 1975-ig visszafejlesztjük a szénbányászatot, bezárjuk a legrosszabb bányákat. Ugyanakkor nagy erővel fejlesztjük a hazai olaj és földgáz felszínre hozását, hasznosítását, és jelentős az az egyezmény, amit a Szovjetunióval kötöttünk olaj és földgáz szállítására. Ezzel el fogjuk érni azt, hogy 1975-ben a magyar energiastruktúra - ami a világ energiastruktúrájához képest meglehetősen elmaradott - modern összetételű lesz. Továbbra is nagy súlyt fektetünk bauxit-, alumíniumiparunk fejlesztésére, ahol a magyar-szovjet kooperáció jelentősen szélesedik. Ez olyan együttműködés, amely mindkét félnek megfelelő, gazdaságos és hasznos. A vegyiparban egy új, nagy műtrágyagyár létesítését tervezzük mezőgazdaság-fejlesztési feladataink megoldására. Az olefin-kémiában a műanyagok alapanyagainak kialakításában tervezünk lényeges, többmilliárdos beruházási programot, előreláthatólag nemzetközi együttműködéssel. A kohászatban új, nagy beruházásokat nem létesítünk, viszont olyan irányban fejlesztjük a kohászatot, hogy finomabb termékek előállítására is alkalmas legyen.
