Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Aczél Györgynek, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának beszéde a Finn Kommunista Párt XV. kongresszusán (Részletek)

járulni a szocializmus csehszlovákiai megszilárdításához, az e cél eléréséhez vezető úton felmerülő nehézségek leküzdéséhez. Szabad hazánk, szocialista építőmunkánk céljaival összhangban a Magyar Szocialista Munkáspárt kiveszi részét a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért, az összes antiimperialista erők összeforrottságáért folytatott erőfeszítésekből. A kommunista és munkáspártokban 1968-ban megerősödött az egység iránti igény. Ez kifejezésre jut a kommunista és munkáspártok június 5-én, Moszkvában kezdődő nemzetközi tanácskozásának eddigi eredményes előkészítésében is. Az előkészítő munka befejező szakaszába érkezett. A nemzetközi tanácskozás várható eredményei, az 1969-es év eseményei ismét igazolni fogják, hogy a kommunista és munkáspártok között sokkal több az, ami összeköt, annál, ami elválaszt. Éppen ezért az egység és az érte folytatott harc újabb sikerei előtt állunk. ACZÉL GYÖRGYNEK, AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA TITKÁRÁNAK BESZÉDE A FINN KOMMUNISTA PÁRT XV. KONGRESSZUSÁN 5 (RÉSZLETEK) Népünk szívében elevenen él az önök népe iránti rokoni szeretet, pártunkban az önök pártja iránti testvéri érzés. Ezért is figyeljük nagy együttérzéssel és aggodalommal a kongresszus munkáját. Megértjük nehézségeiket és harcukat a párt marxista-leninista egységéért, amely nemcsak pártjuk, hanem a finn nép további felemelkedésének is alapvető biztosítéka és záloga. A jelenlegi nemzetközi helyzet a mély társadalmi válságát élő imperializmus agresszivitásának fokozódása miatt súlyos feszültségekkel terhes. A vietnami szennyes háború tíz- és százmilliók előtt leplezi le az imperializmus valódi arculatát. A közel-keleti agresszió, a nyugatnémet revansizmus és az emberiség minden nagy megoldatlan és megoldásra váró kérdése parancsolóan szükségessé teszi a nemzetközi kommunista mozgalom akcióegységének megszilárdítását, mert csak ennek alapján tömörülhet a világ valamennyi békeszerető ereje az imperializmus ellen. Ennek az egységnek az alapja természetesen az egyes kommunista pártok szilárd egysége. Történelmi jelentőségű lehet és lesz az ez év júniusában Moszkvában sorra kerülő nagy tanácskozás, amelynek előkészítéséhez pártjaink közös erőfeszítéssel járultak hozzá. A mi egységtörekvésünk nem jámbor óhajon, hanem objektív alapokon nyugszik. Pártjaink a munkásosztály nagy céljait fejezik ki, és közös az ideológiánk, a marxizmus-leninizmus, közösek ellenségeink is. A világ munkásosztályának helyzete nélkülözhetetlenné teszi az egység új, mind magasabb rendű formáinak elérését. A nemzetközi és nemzeti keretek között zajló osztályharcot minden nép esetében történelmi, gazdasági és társadalmi sajátosságok motiválják. De ezek nem választhatják el a világtörténelmileg egy irányba ható, közös érdekű haladó erőket. A mi internacionalizmusunknak sohasem az volt a jelentése, hogy figyelmen kívül hagyjuk a nemzeti sajátosságokat, hanem az, hogy azokat