Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter beszéde a náci háborús bűnösök üldözésével foglalkozó moszkvai konferencián (Részletek)

mettebb harcosoknak, s hogy ez így történt, ebben nagy része volt a Kominternnek is. Különösen kiemelkedően jelentős e tekintetben a Komintern VII. Kongreszszusa, amely tovább fejlesztette a fasisztaellenes munkásegység és a népfront politikai irányvonalát. Elősegítette a Hitler-ellenes nemzeti front kialakítását, úgyszintén az eszmei és politikai felkészülést a fasizmus megdöntése utáni feladatokra. A kommunista pártok legtöbbje, amelyek a III. Internacionálé szekcióiként váltak jelentős forradalmi erővé, a Komintern feloszlatása utáni időszakban még nagyobb szerepet játszottak és játszanak országaik politikai életében. Vezető szerepük volt abban, hogy a második világháborút követően egy sor újabb országban győzött a szocialista forradalom, hogy a szocializmus világrendszerré vált. Kimagasló szerepük van abban, hogy a munkásosztály politikai pozíciói a kapitalista országok egész sorában jelentősen megerősödtek. Közismert az is, hogy a kommunista pártok a gyarmati rendszer széthullását eredményező felszabadító mozgalmak, s a neokolonializmus elleni küzdelem első soraiban harcoltak és harcolnak napjainkban is. DR. KOROM MIHÁLY IGAZSÁGÜGYMINISZTER BESZÉDE A NÁCI HÁBORÚS BŰNÖSÖK ÜLDÖZÉSÉVEL FOGLALKOZÓ 26 MOSZKVAI KONFERENCIÁN (RÉSZLETEK) Mi, magyarok is célszerűnek tartjuk a nemzetközi közvéleményt és a kormányokat újból emlékeztetni arra, hogy sok háborús, népellenes bűnt még nem tártak fel, és a bűnösöket nem büntették meg. A Magyar Népköztársaság kormánya igen nagy jelentőséget tulajdonít az ENSZ Közgyűlése által 1968. november 26-án elfogadott egyezménynek, amelynek létrejöttében hazánk is tevékeny szerepet játszott. Gyakorlati szempontból is szükség van erre az egyezményre, hiszen a második világháború után több mint két évtizeddel a háborús bűncselekményeket elkövetők jelentős része a büntető igazságszolgáltatás alól még mindig kivonta magát. Hazánk még 1947-ben mintegy 470 háborús bűnös kiadását kérte - szabályszerű elfogatóparancs kíséretében - az amerikai katonai főparancsnokságtól. Egyetlen személyt sem adtak ki. A magyar szervek ma is sok olyan személyről tudnak, akik részben Magyarország területén háborús bűntettet követtek el és külállamokban tartózkodnak. A Magyar Népköztársaság mindent megtett, hogy a háborús és népellenes bűncselekményt elkövetők felelősségre vonása minél teljesebb legyen. Ennek eredményeként Magyarországon 1968 végéig 20 737 személyt ítéltek el jogerősen háborús vagy népellenes bűntett miatt, és az elítéltek közül 380 személylyel szemben alkalmaztak halálbüntetést. 18 331 személyre szabadság vesztésbüntetést szabtak ki, míg 2026 bűncselekmény-elkövetőt a bíróságok kényszermunkára ítéltek. Bár ilyen előzmények után, a következetesen véghezvitt fele-