Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1969

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Országgyűlés elnökének beszéde a Parlamentben a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján (Részletek)

tényezője a szovjet-magyar barátság volt és az ma is. Népünknek a felszabadulásért s a békéért vívott fél évszázados küzdelmének tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy korunkban a Szovjetunióval való egység és szövetség nélkül semmiféle előrehaladás nem lehetséges. Ezért legszentebb kötelességünknek tartjuk, hogy továbbra is ápoljuk és erősítsük népeink barátságát. Pártunk és népünk okult a Tanácsköztársaság s a felszabadulásig eltelt 25 év harcának tapasztalatain. Világossá vált, hogy csakis egy egységes, a tömegekkel egybeforrott marxista-leninista párt lehet a szocialista forradalom vezetőirányító ereje. Pártunk következetesen harcolt a munkásegységért s a két munkáspárt egységes marxista-leninista pártjának megteremtéséért. Ez a harc 1948-ban sikerrel végződött. Világossá vált az is, hogy a párt eszmei-politikai egysége és társadalmi vezető szerepe a szocializmus építésének döntő feltétele. Mind a hazai, mind a nemzetközi tapasztalatok azt igazolják, hogy a pártegység megbontása a forradalmi fejlődés minden szakaszában - még a szocializmus teljes felépítésének időszakában is - súlyos következményekkel jár. A Tanácsköztársaság, majd az azt követő 25 év számottevő tanulságaként pártunk és a magyar munkásosztály felismerte azt a történelmi tényt, hogy hazánk viszonyai között egybe kell ötvözni a demokratikus átalakulást és a szocialista forradalmat. E feladatot végrehajtva valósítottuk meg 1945-ben a földreformot, amely szétzúzta az évszázados magyar reakció bástyáját - a nagybirtokot -, megerősítette, megbonthatatlanná tette a továbbhaladás legfontosabb társadalmi erejét: a munkás-paraszt szövetséget! A nemzetközi proletariátus az elmúlt ötven esztendőben szívós és áldozatos harcával gyökeresen átformálta a világ képét. Kialakult - s az emberiség fejlődésére döntő hatással van - a szocialista világrendszer. Szétesett az imperializmus klasszikus gyarmati rendszere. A munkásosztály és a kommunista pártok a fejlett tőkésországokban is nagy befolyást gyakorolnak a nemzet életére. Azokban az országokban, ahol győzött a szocialista forradalom, a munkásosztály politikája állami politika lett. A nemzetközi munkásosztály egy része tehát ma már nem ,,alulról", hanem „felülről", a hatalom birtokában folytatja küzdelmét az osztály egészének felszabadításáért s a munkásosztály harci céljainak, a szocializmusnak és a békének teljes diadaláért. A társadalmi előrehaladás, az imperializmus korlátozása és visszaszorítása, az emberiség békés fejlődésének biztosítása azonban - mint 1919-ben, úgy most is - egységet követel a nemzetközi munkásosztálytól és élenjáró osztagaitól, a kommunista pártoktól. A nemzetközi munkásosztály harci céljait csak akkor valósíthatja meg, ha erős és hatékony a proletár internacionalizmus. Ötven évvel ezelőtt, amikor elődeink az első győztes csatákat vívták a világimperializmus ellen, magasra tartották a proletár internacionalizmus zászlaját. Ma, amikor az emberiség létének és fejlődésének alapvető kérdése a kapitalizmus és a szocializmus harca, a nemzetközi munkásosztály testvéri szolidaritásának és egységes fellépésének még nagyobb a jelentősége. A szolidaritásnak azonban nemcsak szavakban, hanem közös tettekben, egymás kölcsönös segítésében, védelmében és támogatásában kell megnyilvánulnia: ez örök érvényű igazsága és tanulsága a nemzetközi kommunista mozgalom félévszázados fejlődésének. Sajnálatos, hogy e fontos tanulság és parancsoló szükségszerűség ellenére a szocialista országok, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom egysége megbomlott. Ismeretes, hogy Kínában a Mao köré tömörült csoport, szakítva