Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Hatvanhét testvérpárt nyilatkozata Alexandrosz Panagulisz görög szabadságharcos életének megmentéséért - Apró Antalnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének beszéde a KGST könnyűipari állandó bizottságának budapesti ülésén

országok közötti együttműködés, mind sokrétűbbé válnak a legfontosabb népgazdasági ágazatokban kapcsolataink. A KGST Könnyűipari Állandó Bizottsága fontos szerepet tölt be együttműködésünkben. A textilipar, a konfekcióipar, a bőr- és cipőipar és más, a Bizottsághoz tartozó iparágak tevékenysége közvetlenül érinti a lakosság ellátását. Közös törekvésünk, hogy országaink lakosságának növekvő igényeit mind korszerűbb fogyasztási termékekkel elégítsük ki. Ezért nagy fontossága van a Bizottság keretein belül a tervek koordinálásának, a műszaki-tudományos együttműködésnek, a minél szélesebb körű információcserének. Mi a magyar kormány részéről nagyra értékeljük a Könnyűipari Állandó Bizottság által kidolgozott anyagokat, javaslatokat a könnyűipar gyorsabb és korszerűbb fejlesztése érdekében. Hasznosnak tartjuk, hogy a Bizottság a könynyűipar számos ágazataiban behatóan foglalkozik a műszaki és a technológiai fejlesztéssel, a termelési folyamatok gépesítésével és automatizálásával. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Bizottság az említett feladatok megoldása érdekében szorosan együttműködjön a Gépipari és a Vegyipari Állandó Bizottsággal. Országainknak a KGST-ben folytatott együttműködése, az elért eredmények, a fejlődés során felmerült számos új megoldásra váró probléma mellett azt mutatják, hogy a KGST-országok gazdaságilag ma is a világ egyik leggyorsabban fejlődő állam csoport ját alkotják. A KGST-országokban együttvéve 1967-ben a nemzeti jövedelem - 1965-höz képest - 15,7%-kal nőtt. A növekedés üteme általában nagyobb volt a tervezettnél és nagyobb volt, mint a kapitalista országokban. Hasonló képet kapunk, ha az ipari termelés növekedési ütemét hasonlítjuk össze. Ennek nagysága ugyanis a KGST-országokban 1967-ben (1965-höz képest) 18,6%, a kapitalista országokban 9%, s a Közös Piacon belül 6,9% volt. A számok azt mutatják, hogy országainkban gyors ütemben növekedett a könnyűipar is. A textilipar, a konfekcióipar, a bőr- és cipőipar, az élelmiszeripar és más, a lakosság ellátását érintő iparágak fejlesztésére országaink mind nagyobb figyelmet fordítanak. Az elismerésre méltó eredmények mellett azonban azt is látnunk kell, hogy a fejlődés új szükségleteket teremt. A világban és Európában végbemenő műszaki-tudományos forradalom meggyorsult, az ipari termelésnek, de a fogyasztóknak is mind korszerűbb termékekre van szükségük. Ebből a szempontból nézve látnunk kell, hogy a KGST államok könnyűipara számos területen el van maradva a fejlődésben, különösen a műszálak, a műbőrök, a műanyagok gyártása tekintetében. De ugyanilyen elmaradást tapasztalunk más területen is, például a számítógépek, a programvezérlésű munkagépek, a fontos vegyipari berendezések és a könnyűiparban felhasznált gépek gyártásánál. Számos esetben a minőségben van lemaradás a fejlett tőkésországokhoz viszonyítva. Ebbe a lemaradásba mi nem nyugodhatunk bele. Ma már világosan lehet látni, hogy a szocializmus további építése során a KGST minden tagállamában a termelőerők fejlődése, a lakosság jobb kielégítése, az új megoldandó műszaki-gazdasági problémák egész sorát tűzik napirendre. Ez tette szükségessé minden országban, hogy pártjaink, kormányaink felülvizsgálják a régi gazdasági mechanizmust és olyan belső mechanizmust