Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - November - Szirmai Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának rádió- és televízióbeszéde a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 51. évfordulója alkalmából

váltotta valóra elsőnek a szocializmus ígéretét, a felszabadult emberi életért harcoló forradalmi nemzedék évszázados álmait. Ez a hatalom joggal vált utat mutató példává, egyben legfőbb forradalmi támaszává minden ország munkásosztályának, amely a kizsákmányolás ellen, a szabadságért és a békéért küzd. A Szovjetunió népei a győzelmes Október után elmaradott országból a munkásosztály pártja vezetésével, történelmileg páratlanul rövid idő alatt, rendkívül nehéz fegyveres ellenforradalmak és intervenciók, a hitleri barbarizmus elleni heroikus küzdelmek közepette a világ egyik iparilag, technikailag, katonailag, kulturálisan legfejlettebb szuperhatalmává fejlesztették hazájukat. A Szovjetunió népei teljesítették a szocialista társadalom felépítésének nehéz, úttörő szerepét és próbálatlan utakon járva olyan munkáshatalmat építettek, amely megszüntette a tőkésvilág farkastörvényeit, ember ember által való kizsákmányolását, megvalósította az emberek egyenjogúságát, megszüntette az emberek kiszolgáltatottságát, olyan társadalmat teremtett, amelyben a kultúra minden kincséből mindenkinek jut. A Szovjetunió népei vállalták az úttörés nagy áldozatait is, sokszor a lemondást sok anyagi jóról, s a megfeszített munkát. A Szovjetunió az elmúlt 51 esztendő alatt gazdaságának növelésével, hatalmának erősítésével, nemzetközi fellépéseivel a szocialista társadalom mélyen internacionalista szellemében védte az államok függetlenségét, a népek békéjét. Ezek az internacionalista elvek vezérelték az első szocialista államot az első világháború után fellendült európai, ázsiai forradalmi hullám támogatásában, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom leninista megedzésében, az előretörő fasizmus ellen élethalálharcot folytató népfrontmozgalmak segítésében. A fasizmusra mért világtörténelmi jelentőségű csapásaival nemcsak saját létét védelmezte, de elhárította a népek hosszú sorát meggyötrő veszedelmet, hozzásegítette osztály test véreit, hogy számos európai és ázsiai országban kibontakozhasson és megerősödjön a szocialista forradalom és építőmunka, kialakuljon a szocialista világrendszer. A Szovjetunió tántoríthatatlan katonai, politikai, diplomáciai harcának, sokoldalú gazdasági és kulturális segítségének eredménye a gyarmati rendszer széthullásának folyamata, az antikolonialista felszabadító mozgalmak fejlődése, számos új nemzeti államban a haladó erők megerősödése. Léte, példája előrelendítette az antimonopolista demokratikus mozgalmakat, a dolgozók gazdasági, érdekvédelmi harcait, tömörülésre, közös fellépésre ösztönözte a béke híveit a kapitalista világban. De nemcsak az első szocialista állam tartotta a munkás-nemzetköziség elsőrendű törvényének a nemzetközi forradalmi mozgalom osztagainak testvéri támogatását, hanem az igaz proletárforradalmárok is mindenkor, a legnehezebb helyzetekben is fontos kötelességüknek tekintették, hogy megalkuvás nélkül, bátran kiálljanak a szocializmusért folyó küzdelem fő támasza, a Szovjetunió mellett. Az imperialistákkal folytatott harc legélesebb osztályküzdelmeiben részt vevő proletárforradalmárok mindig próbakőnek tekintették és próbakőnek tekintik ma is a megbonthatatlan osztályszolidaritást a szocializmus fő erejével, a szovjet néppel. A munkásosztály forradalmi világnézetének és politikai harci tapasztalatainak ezek az elvei mindig kikezdhetetlen sarkkövei voltak és maradtak a magyarországi munkásmozgalomnak még az ellenforradalmi terror, a szovjetellenes