Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Október - Dr. Rosta Endrének, a KKI ügyvezető elnökének felszólalása az UNESCO XV. közgyűlésén Párizsban

szerű revíziót a szervezet kiadási tételei felett, valamint azok közül egyesek mellőzését, hanem lényegében egy kiválasztási politika elfogadását és a szervezet hatékonyságának a megjavítását is. Bár teljesen tudatában vagyunk a Főigazgató által ezirányban kifejtett sikeres erőfeszítéseknek, úgy véljük, hogy további erőfeszítések szükségesek és lehetségesek. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy a program tényleges végrehajtásához felhasznált erőforrások növekedése lényegesen elmarad a globális költségvetési összeg növekedése mögött. Meggyőződésünk, hogy ezt a folyamatot, amely sajnos állandóvá vált, meg kell és meg lehet fordítani vagy legalábbis gátak közé szorítani, s biztosak vagyunk abban, hogy e megtakarításokból elsősorban a fejlődő országok profitálnának. Elnök úr! Hölgyeim és uraim! A nevelés talán szervezetünk legfontosabb tevékenysége. E fórumon csupán két, különös fontosságú szempontról szeretnék beszélni: az oktatás korszerűsítéséről és a fiatalság problémájáról. Megelégedéssel vesszük tudomásul a Főigazgató nyilatkozatát, mely szerint az oktatás tartalmának, módszereinek és szervezetének vizsgálatát a világ s ennek következtében az UNESCO egyik alapvető problémájának tartja; e területeken gyökeres - a kor követelményeinek megfelelő - változásokra van szükség. Azt hiszem, mindenki előtt ismeretes, hogy bár a világ majdnem minden részén történtek ez irányú erőfeszítések, mégis nemcsak a radikális reformátorok, hanem a legmérsékeltebbek is időnként a konzervativizmus falába ütköznek. A szocialista országokban ez a probléma lényegesen könnyebb az alapvető szociális változások folytán: e változások gyökeres reformokat tettek lehetővé. E tekintetben az UNESCO-tól szilárd állásfoglalást várunk el annak érdekében, hogy segítse azokat, akik gyakran félreállítva, már a holnap, sőt a holnapután iskolájának a megtervezéséhez ragaszkodnak. A statisztikai adatok szerint a világ népessége 40 év alatt megkétszereződik, viszont az energiatermelés egy évtized alatt duplázódik meg, s kb. ugyanez a helyzet a tudományos tevékenységgel is. Azonban korunk tudományos és műszaki fejlődését nem csupán ezeknek az egyébként mind áttekinthetetlenebbé váló ismereteknek a hallatlan növekedése jellemzi, hanem azok mind nagyobb méreteket öltő elavulása is. E téren is 10 éves időszakról beszélnek. Egy kémiai folyóiratban megjelent tanulmány szerint a természettudományok és alkalmazott tudományok területén a tudósok és mérnökök által elsajátított ismeretek fele kb. 10 év leforgása alatt elavul, és azok az ismeretek, amelyekre 10 év múlva szükségük lesz, ma még alig hozzáférhetők. Ebből természetesen az következik, hogy míg a felhalmozódó tudás görbéje mind meredekebb lesz, addig a legújabb ismeretekkel rendelkező szakértők száma olyan vonalat alkot, amely csak nagyon lassan tér el a vízszintestől. Az ebből eredő nehézségek hatását csak radikális reformmal lehet csökkenteni. A hagyományos módszerek fenntartása pl. a matematikai tudományok területén, érzékenyen akadályozza a tudomány és a technológia jövő kádereinek a képzését, s ennek következtében közvetlenül fékezi a műszaki fejlődést. A modern pedagógiának elsősorban nem növekvő ismeretáradat elraktározására, hanem inkább egy sajátos gondolkodás megszerzésére kell irányulnia. A modern módszereknek nemcsak az új ismeretek gyors elsajátítását, hanem azoknak a gyors változásokhoz való hajlékony alkalmazását is lehetővé kell tenniök. A szakképzésnek még azt a célt is szolgálnia kell, hogy a tanítvány a későbbiekben képes legyen eredeti képzettségét újjal helyettesíteni. Sajnos,