Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Szeptember - Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Országgyűlés elnökének beszéde a Phenjanban rendezett nagygyűlésen
vietnami-amerikai előzetes tárgyalások. Az amerikai imperialisták a valóságban nem akarnak egyenrangú tárgyalást, nem akarják feltétel nélkül beszüntetni a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadásokat és egyéb harci cselekményeket. Vietnamban a harc változatlan hevességgel folyik tovább. Nem változott az agresszor magatartása, de ami a legfőbb: töretlen a vietnami nép harci szelleme, és igazságának teljes tudatában egyre nagyobb katonai és politikai sikereket ér el s a harci kezdeményezést mindenhol magához ragadta. A Magyar Népköztársaság kormánya - csakúgy, mint az önök kormánya erejéhez és lehetőségeihez mérten minden támogatást megad a szabadságáért - s egyben a világ népeinek szabadságáért és békéjéért - küzdő hős vietnami népnek. Bár kétségtelen, hogy a harc még sok áldozatot kíván, de szent meggyőződésünk, hogy a végső győzelem a vietnami nép oldalán lesz! Napjainkban tanúi vagyunk annak is, hogy a reakciós izraeli körök az amerikai imperialisták támogatásától felbuzdulva újabb agresszív háború kirobbantásán mesterkednek az arab népek ellen. Mi jól tudjuk, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya a koreai nép nevében határozottan elítéli és megbélyegzi az amerikai imperialisták és Izrael agresszív tevékenységét. Magyarország, együtt más szocialista országokkal, ma is az agressziót elszenvedett arab országok oldalán van, minden lehető segítséget megad az arab népeknek függetlenségük és szuverenitásuk megvédése érdekében. Álláspontunk világos: az agresszornak vissza kell vonnia csapatait a megszállt területekről. Ez a közel-keleti problémák rendezésének kezdő lépése. Az imperialisták nemcsak a nyílt agressziót, a helyi háborúkat használják fel saját céljaik elérésére, hanem az ideológiai diverziót, a haladó erők egységének megbontását s a szocialista országok rendszerének fellazítását is. Mivel a szocializmus világrendszerének hatalmas és bevehetetlen vára ellen nem mernek frontális, nyílt háborút indítani, arra törekszenek, hogy egyenként szakítsák ki az egyes országokat a szocialista világrendszerből. Azonban ez a politikájuk is csődöt mond, mert a szocialista országok közössége, ha szükséges, kollektíván és minden szükséges eszközzel megvédelmezi az egyes szocialista országok vívmányait s biztosítja további szocialista fejlődésüket. Ha végigtekintünk a mai világ képén: számbavesszük azt a sokirányú és nagy erőfeszítéseket követelő, áldozatos küzdelmet, amelyet a világ haladó népei vívnak a reakciós imperializmus, különösen magát a világ csendőrének tekintő amerikai imperializmus ellen, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy ebben a küzdelemben a népek legnagyobb ereje az egység. Mivel az imperializmus elleni nemzetközi küzdelem fő erejét a szocialista országok alkotják, a legnagyobb szükség a szocialista világrendszer országainak egységére van. A mi egységünknek megvannak az objektív alapjai: a munkáshatalom, a proletárdiktatúra, a marxizmus-leninizmus ideológiája, az, hogy közös a célunk: a szocializmus és kommunizmus, s az, hogy közös az ellenségünk: az imperializmus. Erőnket megfeszítve, dolgozni kell tehát az egység megszilárdításáért. Nagy örömünkre szolgál, hogy mind a Magyar Népköztársaság, mind a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a szocialista országok világrendszeréhez tartozik; s mindketten jó feltételekkel rendelkezünk ahhoz, hogy hatékonyan küzdjünk az egész világrendszer egységének erősítéséért az imperializmus ellen vívott közös harcunkban.
