Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Péter János külügyminiszter beszéde az Országgyűlés 15. ülésszakán
ciai kapcsolatok felvételével élnek - nem kedvezőek. Úgy tűnik, hogy még ezeket a kapcsolatokat is felhasználják a nyugatnémet neofasizmus éledésével szemben ébredező nemzetközi és német éberség tompítására. Mi készek vagyunk - miként a kereskedelmi képviseletekre vonatkozó tárgyalás, majd a diplomáciai kapcsolatok lehetőségének a tanulmányozása idején, most is - a hivatalos elismerés szintjének emelésére, ha ez az eljárás erősíti az európai béke és biztonság ügyét. Ehhez azonban az kell, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a két német állam fényéből kiindulóan foglalkozzék a német nép és Európa kérdéseivel. A bonni kormánynak az európai viszonyokhoz való nem kielégítő igazodásának a legszembetűnőbb jele az európai országok kormányaihoz intézett javaslata az erőszak alkalmazásáról való lemondásra irányuló kölcsönös nyilatkozatokkal kapcsolatban. Ilyen ajánlatot a Német Szövetségi Köztársaságnak elsősorban a Német Demokratikus Köztársaság kormánya elé kellene terjesztenie. Ugyanis Európa fő problémája a két német állam egymáshoz való viszonya, ebben az a revansista, militarista és neonáci fenyegetés, amely Nyugat-Németországból a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányul. A Német Szövetségi Köztársaság útj a az európai biztonság ügyeiben való konstruktív szerephez - legalábbis bizonyos mértékig - a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő kapcsolatai alakulásán át vezet. Mi a két német állam tényének elismerésén át szolgáljuk az európai biztonság ügyét minden olyan fórumon, amely erre alkalmat nyújt. Ezeken a fórumokon a fenti elveket képviseljük. Ezért helyeseltük az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezletét. Az értekezlet állásfoglalásait ma is mértékadóknak tartjuk az európai konstruktív politikai tevékenység számára. Együtt haladunk különböző parlamenti kezdeményezésekkel is, amelyek az európai országok törvényhozó testületeinek az együttműködését szolgálják kontinensünk békéjéért. Több kelet-európai szocialista ország és nyugat-európai kapitalista ország, részben varsói szerződési, részben NATOtagállamok, részben semleges országok, időnként diplomáciai érintkezésben együttesen keresi az európai együttműködés fokozásának a lehetőségeit. Mi az ilyen akciókban is részt veszünk. Sőt, kezdeményezünk is ilyen akciókat. így veszünk részt az európai biztonsági konferencia előkészítésében - illetve, a kérdés bonyolultságának tudatában helyes ezt szerényen mondani: a konferencia gondolatának érlelésében együttműködünk minden jó szándékú törekvéssel. Ennek a konferenciának az érlelése során két problémakörnek kell megvilágosodnia és világos választ kapnia ahhoz, hogy a konferencia ügye előrehaladjon. Az egyik: a mai katonai szervezeteken nyugvó viszonylagos nyugalmat nem szuronyokra épített új biztonsági rendszernek kell felváltania. A Varsói Szerződés nevében tettünk már ajánlatokat a nyugati partnereinknek, hogy kölcsönösen számoljuk fel a katonai szervezeteket. Eddig a reagálás éppen az ellenkező törekvést mutatta. A nyugat-európai kormányok jelentős része, nemzetközi sajátos szervezeteikben is, így az Európa Tanácsban, az európai közösség bizottságában, a NATO-parlamentben és így tovább, mindenütt a katonai szervezetek erősítése mellett foglalnak állást. Nem akarják felismerni, hogy ezt az állásfoglalást túlhaladta az idő. Mi egyelőre ilyen tapasztalatok ismeretében
