Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Július - Péter János külügyminiszter beszéde az Országgyűlés 15. ülésszakán
A párizsi tárgyalások kezdete legfőbb jele annak, hogy valami változóban van a nemzetközi légkörben. Azon, hogy a párizsi tárgyalások, vagy legalábbis megbeszélések hogyan folytatódnak, eldől majd a kérdés, valóban enyhület felé haladunk-e, vagy minden eddiginél nagyobb arányú nemzetközi összeütközések irányába. Bizonyos fokú kedvező változás érzékelhető a közel-keleti válság területén is. Kezdenek kibontakozni a politikai megoldás körvonalai, amelyeket az arab országok magukévá tehetnek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa novemberi határozatának végrehajtására az Egyesült Arab Köztársaságnak reális tervei vannak. Izrael viszont agresszív és hódító törekvéseinek megfelelően elutasítja az ENSZ határozatát és ésszerűtlen magatartásával egyre jobban elszigeteli magát, s leginkább éppen azt veszélyezteti, amiért küzdeni szándékozik és látszik - saját létét. Az idő nem Izraelnek dolgozik. Miközben berendezkedik a megszállt területeken, elfelejti, hogy történelmileg rövid időn belül, ha nem szabadul meg az elfoglalt arab területektől, Izraelből arab többségű ország lesz. Emellett mindaddig nőttön-nő az új fegyveres konfliktus veszélye, amíg Izrael el nem indul a józan ész és a politikai megoldás útján. Első lépésként elkerülhetetlenül a csapatok visszavonását kellene megkezdeni, ennek a módozatait kellene nemzetközi megállapodásokban meghatározni. Nasszer elnök moszkvai tárgyalásai, Riad külügyminiszter találkozásai az európai kormányok túlnyomó többségének képviselőivel, képezhetik az előfeltételeit az ésszerű politikai megoldásnak. Az Egyesült Arab Köztársaság külügyminiszterének, Mahmud Riadnak budapesti megbeszélései világossá tették előttünk az Egyesült Arab Köztársaság következetességét, józanságát, az ENSZ-határozat érvényesítésére irányuló őszinte törekvését a közel-keleti válság politikai megoldása érdekében. Mi azt tartjuk szükségesnek, hogy minél nagyobb nemzetközi nyomás, argumentálás, meggyőzés és befolyásolás terelje Izrael kormányát a realitásokkal jobban, ésszerűbben számoló magatartás felé. Az európai biztonság ügyével kapcsolatban is vannak, tisztelt Országgyűlés, biztató jelek, bár konkrét előrehaladás a biztonság irányában nem történt. A biztató jelek a következők: Annak ellenére, hogy a vietnami agresszió és a közel-keleti válság Európa egét is beárnyékolja füsttel, korommal, nem csökken az európai országok népeinek, kormányainak érdeklődése az európai biztonság megmentése és megszilárdítása iránt. Egyenesen nőtt is az utóbbi időben a nyugat-európai országok száma, amelyek kezdeményezőén készek részt venni az európai viszonyok javításában. A harmadik világ országai körében is növekszik az érdeklődés az európai viszonyok rendezése iránt, mert tudják, hogy a két világháború európai szülőföldjéről fenyegetheti a legnagyobb veszély ma is az egész világot, és hogy mindaddig, amíg az európai viszonylagos nyugalom nem stabilizálódik, a harmadik világ gazdasági problémáinak megoldására a fejlett ipari országok - akár szocialisták, akár kapitalisták - nem fordíthatnak elegendő figyelmet. A legpusztítóbb fegyveres erők Európa területén és Európa felett néznek farkasszemet egymással. Az európai veszélyek csökkentése tehát minden világtáj közös ügye. Miben látjuk mi az európai feszültségek alapforrásait és miben keressük a feszültségek enyhítésének, a biztonság megszilárdításának a feltételeit?
