Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Május - Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter beszéde az Egészségügyi Világszervezet genfi 21. közgyűlésén

A nemzetközi élet egy másik, állandó feszültséget jelentő tényezője az Izrael által a múlt év nyarán az arab államok ellen elkövetett agresszió. Mi, orvosok a betegségek elleni küzdelemmel az emberi élet meghosszabbításáért, az emberi szenvedések enyhítéséért küzdünk. Nem mehetünk el tehát szó nélkül a nemes erőfeszítéseinket keresztező súlyos események mellett. Harcolunk az emberek életét fenyegető természeti jelenségek ellen, de ugyanígy harcolnunk kell az emberiség létét veszélyeztető, az embereket szenvedésekkel sújtó háborúk ellen is. Nekünk orvosoknak is küzdenünk kell azért, hogy a háború, annyi szenvedés, pusztulás és halál oka végérvényesen és örökre tűnjön el, ne legyen a vitás kérdések megoldásának eszköze. Az Egészségügyi Világszervezet 1967. évi széles körű és sok irányú tevékenységének jelentőségét, amely tevékenységről Candau főigazgató úr értékes beszámolójában képet adott, aláhúzza az a tény is, hogy az 1967-es esztendőben az Egészségügyi Világszervezet tagjainak a száma 126, és a társult tagok száma 3. Továbbra is hátráltatja azonban a szervezet munkáját, egyik fontos alapelvünknek, az egyetemesség elvének megvalósulását, hogy mind a mai napig a Kínai Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Észak-Vietnam és Észak-Korea nem tagjai az Egészségügyi Világszervezetnek. Örülünk a Világszervezet törekvései és munkássága eredményeinek, amelyeket a beszámoló elénk tárt. Mégis úgy véljük, hogy szervezetünk leglényegesebb problémájának, a fejlődő országok egészségügyi szolgálata megsegítésének a helyes és leghatásosabb módjai még nem alakultak ki a leghatékonyabban. A főigazgató úr 1966. és 1967. évi beszámolóit figyelembe véve - véleményünk szerint is - a szervezet programjának legdöntőbb láncszeme a fejlődő országok helyi egészségügyi szolgálata kiépítéséhez adandó segítség! Az egész lakosságra kiterjedő egészségügyi szolgálat létrehozatalától és megerősítésétől, a nemzeti szakkáderképzés teljesítőképessége ütemének növekedésétől függ a nagy egészségügyi kampányok eredményessége, a malária és himlő felszámolása, a trachoma, a lepra, a tbc. stb. elleni küzdelem hatékonysága is. Természetesen csak az Egészségügyi Világszervezet az országok népe, kormánya erőfeszítései nélkül nem tudja megoldani egy-egy ország egészségügyi problémáit. Fontos tehát, hogy mindennek érdekében helyesen állapítsuk meg a problémák sorrendjét, a szervezet rendelkezésére álló szellemi és anyagi erőket és lehetőségeket ezek érdekében koncentráltabban használjuk fel. Csak ez teszi lehetővé, hogy az eljövendő évek még jelentősebb eredményeket hozzanak. Annál is inkább, mert az 1967. évi költségvetési vita azt is bizonyítja, hogy a költségvetést évi kb. 7%-os növelést meghaladó mértékben emelni alig lehetséges. Az adott költségvetést kell tehát célozottaban felhasználnunk, s a Világszervezetnek arra kell törekedni, hogy tevékenységét a különböző szervekkel és tagországok kormányaival még hathatósabban koordinálja, hogy bizonyos feladatokat ilyen módon oldhasson meg. Az Egészségügyi Világszervezet és Magyarország kapcsolatai az 1967-es esztendőben is tovább fejlődtek. Ebből a szempontból különösen jelentős Candau főigazgató úr és Kaprio, európai területi igazgató úr 1967 őszén tett látogatása. Ez alkalommal bejelentettük Candau főigazgató úrnak, hogy a magyar kormány 500 000. liophylizált himlő-vakcinát ajánlott fel a szervezet himlőkampánya részére. A Magyar Népköztársaság többször ajánlott fel a szervezet vezetőségének egyetemi oktatókat és egyéb szakembereket is. A fejlődő