Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968
II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Április - Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes beszéde az Európai Gazdasági Bizottság XXIII. közgyűlésén
jövő jelentősebb importvállalkozásokban, amíg exportérdekeink minimális biztonságát sem garantálják. Elnök Úr! Európa, amely a modern ipari forradalom bölcsője volt, ma a technológiai haladás soha nem látott kibontakozásának történelmi kihívásával áll szemben. Be kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk mindahhoz, amit Európa a társadalmi és gazdasági fejlődés terén eddig alkotott, s hogy Európa képes a társadalmi-gazdasági haladás élvonalában járni. A technikai fejlődés áthatja a gazdasági tevékenység valamennyi területét. Mégis, a magyar delegáció véleménye szerint Európa számára ma a gyáripari termelés területén történő műszaki haladás a legalapvetőbb, a legfontosabb. Annál is inkább, mert a gyáripar az a gazdasági ágazat, amely valamennyi ágazat számára megtermeli azokat az eszközöket, amelyekben a technológiai haladás megtestesül, illetve amelyek más területeken a legkorszerűbb technika alkalmazását lehetővé teszik. A kutatási és fejlesztési tevékenység növekedése és sokoldalúbbá válása csakúgy, mint a korszerű gyártási folyamatok növekvő része szükségképpen túllépik egy-egy nemzetgazdaság kereteit, különösen a kis- és közép-országok gazdaságának kereteit. Egyre több olyan sajátos területet is találunk, ahol a gyors fejlődés garantálásához már egy szubregionális csoportosulás sem mindig képes a megfelelő feltételeket, eszközöket, tudományos tapasztalatokat stb. biztosítani. Ezért úgy véljük, hogy a legközelebbi években a műszaki-tudományos együttműködést Bizottságunk munkájának középpontjába kell állítani, ha az EGB hivatásához méltó részt kíván vállalni az európai gazdaság legfontosabb problémáinak megoldásából. Az eddigi kedvező jelek, beleértve az e kérdéssel kapcsolatos kormányállásfoglalásokat is, azt mutatják, hogy ennek nemcsak a szükségessége, hanem minden lehetősége is megvan. A feladatok nagysága, a koordinálás szükségessége a magángazdaságokon alapuló európai országokban is megfelelő szerephez juttatja a központi hatalmat. Formailag is csökken tehát az a látszólagos akadály, amely a különböző gazdasági rendszerű európai országok közötti kormányszinten megvalósuló vagy garantált műszaki-tudományos együttműködés előtt állhat. így az Európai Gazdasági Bizottság közreműködése fontosabb lehet. Helyeseljük a végrehajtó titkár által javasolt gondolatot, amely szerint „első lépésként össze kell hívni a magas szintű kormányképviselőket", hogy meghatározzák a műszaki-tudományos együttműködés tartalmát, hogy elemezzék az egyes országok véleményét, tapasztalatait, törekvéseit. Más kormányközi és nem-kormányközi nemzetközi szervezetek tapasztalataira is támaszkodva, s velük szorosan együttműködve, még ebben az évben meg kellene vizsgálni, milyen nemzetközi formái alakultak ki a műszaki-tudományos együttműködésnek, s milyen további formák, módszerek alkalmazása kívánatos. Tegye az Európai Gazdasági Bizottság lehetővé a tudományos intézetek sokoldalú együttműködésének továbbfejlődését, legyen az a műszaki-tudományos fejlődést irányító, abban működő szakemberek rendszeres találkozásának szervezője és színhelye. Véleményünk szerint a Titkárság oly módon segíthetné elő az értekezlet sikerét, a műszaki-tudományos együttműködést, ahogyan ezt tavaly és az idén az ipari kooperáció vizsgálata során tette.
