Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Március - Közkincsünk: a kollektív tapasztalat. Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának cikke a ,,Pravdá"-ban

A megnevezett államok úgy vélik, hogy az atomsorompó egyezmény tervezete, amelyet a Szovjetunió január 18-án a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság elé terjesztett megvizsgálásra - és amely a tárgyalások különböző szakaszaiban számos állam között elmélyült konzultációk tárgyát képezte -, megfelel a megjelölt feladatnak. Kijelentik, hogy támogatják ezt a tervezetet és állást foglalnak a tizennyolchatalmi bizottságban folyó tárgyalásoknak a meghatározott időre (1968. március 15.) való befejezése, a tervezetnek az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésében való jóváhagyása, majd az egyezmény aláírása és életbe léptetése mellett. A megnevezett államok kifejezik azon reményüket, hogy minden ország hozzájárul a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásához és a nemzetközi béke megszilárdításához. KÖZKINCSÜNK: A KOLLEKTÍV TAPASZTALAT. BISZKU BÉLÁNAK, AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGA TAGJÁNAK, A KB TITKÁRÁNAK CIKKE 13 A „PRAVDÁDBAN A munkásosztály forradalmi stratégiájáról és taktikájáról szóló marxista tanítás a nemzetközi munkásmozgalom korszakának és gazdag harci tapasztalatainak tudományos elemzése alapján keletkezett. A marxizmus klasszikusai természetesen nem oldhatták meg az összes elméleti problémákat, nem adhattak örökérvényű választ az élet valamennyi kérdésére. Az egyes földrészek, az egyes országok marxistáinak kell levonniuk a szükséges következtetéseket az új tapasztalatok, saját koruk tapasztalatainak az elemzése útján. A munkásosztály nemzeti és nemzetközi értelemben egyaránt csak akkor töltheti be történelmi szerepét, ha tárgyilagosan értékeli az adott társadalom fejlettségét, más társadalmakhoz való viszonyát, ha minden egyes osztályt és minden egyes országot dinamikájában, a mozgalom helyzetének tükrében, a múlt, a jelen és a jövő szempontjából tanulmányoz. Mi úgy véljük, hogy pártunk a magyar munkásosztály történelmi küldetésének megvalósítása érdekében végzett irányító tevékenységéért elsősorban saját munkásosztályának és népének felelős. Politikájában ugyanakkor teljes mértékben figyelembe kell vennie a nemzetközi munkásmozgalom érdekeit, a többi testvérpártok véleményét. Ez nemcsak a mi kötelességünk; azt is jelenti, hogy közösen is ellenőrizzük politikánk helyességét a nemzetközi tapasztalat alapján. Felelősségünk, feladatunk tehát kettős: nemzeti és nemzetközi. Nem lehet jól megoldani az egyiket a másik rovására vagy fordítva. Ebben is megmutatkozik a hazafiság és internacionalizmus dialektikus egysége. Az elméletben ez világos. Mihelyt a gyakorlat mezejére lépünk, felvetődik a kérdés: hogyan tudjuk mindezt számba venni, értékelni és hasznosítani a céljaink elérését szolgáló konkrét lépések meghatározásánál? A következtetés csak egy lehet: a dialektikus egység gyakorlati megvalósítása szükségszerűvé teszi a test vérpártok közötti széles körű, sokoldalú és nyílt eszmecserét. Magától értetődő, hogy minden egyes párt saját tevékenységében tanulja