Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Február - Komócsin Zoltánnak, az MSZMP küldöttsége vezetőjének felszólalása a budapesti konzultatív találkozón

Mi egyetértésre, megegyezésre törekszünk. A legfontosabbnak nem saját elgondolásaink elfogadását, hanem közös ügyünk előbbrevitelét, a nemzetközi tanácskozás megvalósítását tartjuk. Megegyezni, előbbre jutni, a közös célt helyesen szolgálni csakis úgy lehet, ha egymás javaslatait gondosan, figyelmesen tanulmányozzuk, kölcsönösen megvan bennünk az akarat, hogy tovább lépjünk a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítése útján. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt nézeteit, javaslatait konzultatív találkozónkon abból kiindulva ismertetjük, hogy a mi pártunk már régóta szükségesnek tartja a kommunista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának megszervezését. 1966 novemberében pártunk IX. kongresszusa így foglalt állást: ,,A Magyar Szocialista Munkáspárt híve a nagy tanácskozás eszméjének, nem a tanácskozásért önmagáért, hanem azért, hogy erősödjön, szélesedjen egységünk, összefogásunk. Akcióegységet kívánunk elsősorban és azonnal Vietnam megsegítésében, és általában közös ellenségünk, az imperializmus elleni harcban." IX. kongresszusunk óta a múlt év végéig 52 testvérpárt képviselőjével folytattunk kétoldalú véleménycserét, köztük sok párttal többször is. Ezeknek a kétoldalú találkozóknak a tapasztalatait figyelembe véve, a testvérpártok nézeteit gondosan tanulmányozva, alakítottuk ki saját állásfoglalásunkat. A világfejlődés objektíve kedvező a szocializmus, a nemzeti felszabadulás és a függetlenség, a béke erői számára. Ennek bizonyítására sok tényt sorolnak fel az összes kontinenseken harcoló marxista-leninista pártok központi bizottságainak és kongresszusainak határozataiban. Ugyanakkor, amikor az objektív világhelyzet kedvező jellegét hangsúlyozzuk, szembe kell néznünk az imperializmus úgynevezett globális stratégiájának alkalmazásában elért sikereivel is, amelynek következtében a nemzetközi helyzet most már tartósan súlyosabbá és bonyolultabbá vált. Ennek ismert tényei a következők: a súlyos áldozatokat követelő harc Dél-Vietnamban; egy szocialista ország, a Vietnami Demokratikus Köztársaság évek óta tartó pusztító bombázása; a nemzeti felszabadító harcra mért csapások Indonéziában, Ghánában, LatinAmerikában; a katonai puccs és diktatúra bevezetése Görögországban; az izraeli agresszió az arab országokkal szemben. Ha kényszerűen tudomásul vesszük és reálisan számolunk is azzal, hogy a harmadik világ fejlődésében szükségszerűen vannak gyenge pontok, olyan országok, amelyek a neokolonializmus prédáivá válhatnak, nem tekinthetünk el attól, hogy az imperialisták hasznot húznak a nemzetközi kommunista mozgalom egységének hiányából. Az egység megbomlása, az internacionalista szolidaritás lazulása fékezi a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődését, és lehetőséget nyújt az imperialistáknak agressziójuk fokozásához. Ma valamennyi kommunista és munkáspárt előtt álló, minden mást megelőző feladat: fokozni az imperializmus elleni harc erejét és méreteit. Ez pedig a testvérpártok közötti megértés növelésén, az egység erősítésén, fejlesztésén keresztül érhető el. A világhelyzet, a nemzetközi kommunista mozgalomban