Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1968

II. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK ÉS KÜLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK DOKUMENTUMAI - Január - Csatorday Károly rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselőjének a Biztonsági Tanácsban elmondott beszéde a koreai kérdésről

egy láncolatában, azzal a különbséggel, hogy a hajónak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területi vizeit megsértő törvénytelen akciója ezúttal nem maradt következmények nélkül? Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy a Tanács előtt levő kérdés nem a Pueblo egyetlen esete, hanem az Egyesült Államok egész politikája, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen irányuló ellenségeskedés, fenyegetés és agreszszív akciók politikája. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya ismételten figyelmeztette az Egyesült Államokat azokra a súlyos veszélyekre, amelyek ellenséges akcióiban rejlenek. Ezeket a figyelmeztetéseket sorra figyelmen kívül hagyták és a provokációkat mind ez ideig folytatták. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen irányuló szüntelen támadások láttán, amelyek során - 1967. december 23. és 1968. január 20. között az Egyesült Államok huszonnégy alkalommal irányította hadihajóit, kémhajóit és a dél-koreai halászhajókat a Délkínai-tenger területi vizeire; a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen elkövetett számtalan határsértés, amelyekről a Szovjetunió képviselője tegnapi ülésünkön részletesen beszámolt; az, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői továbbra is megszállás alatt tartják Dél-Koreát; és a japán gyarmatosítók egykori kiszolgálóinak önkényuralma abban a szerencsétlen országban - mindezek láttán vajon nem világos-e, hogy éppen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság várja el az Egyesült Nemzetektől, hogy vessen véget az Egyesült Államok beavatkozásának a koréi nép ügyeibe? Küldöttségem teljes mértékben osztja azoknak az álláspontját, akik úgy vélik, hogy a Biztonsági Tanácsnak véget kell vetnie az „ágyúnaszád"diplomácia lejárt korszakára jellemző megnyilvánulásoknak. Tanácskozásaink során a quasi-ultimátumok fenyegető veszedelme közepette ülünk most itt. A mozgósítások, katonai előkészületek, hadihajók útnak indítása egy állítólagos békeindítvánnyal jár együtt a Biztonsági Tanácsban. Tegnap az Egyesült Államok képviselője az „egyéb eszközök" alkalmazásának veszélyéről szólott. Ennek az országnak hírközlő szervei a Wonsan-kikötő elleni agresszív katonai tervek, tengeri hadmozdulatok és hasonlók kérdését tartják napirenden. Sajnos, ez nem lep meg bennünket. Mi mást várhatunk egy olyan országtól, amely Délkelet-Ázsiában félmillió katonával háborút folytat egy kis hősi nép ellen, semmibe véve neves személyiségek, szervezetek, egyházi vezetők és mindenféle mozgalom világméretű felháborodását? De annál szilárdabb meggyőződésünk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem tűrheti Alapokmányunk legalapvetőbb elveinek megsértését, a nemzetek szuverenitásának és területi integritásának megsértését, és végül, de nem utolsósorban, nem tűrheti, hogy a világ békéjét egy olyan tagállam fenyegesse, amely nyilvánvalóan az általánosan elfogadott nemzetközi magatartási normák fölé helyezi magát. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság békés állam, amely nem készül háborúra. Nem küldi hajóit a világ többi részeibe, és - miként a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a napokban megjelent egyik sajtókommentár megállapította: „Amit elfogtunk, nem a Mexikói-öbölben halászó amerikai halászhajó volt, hanem olyan bűnözők, akik vállalták, hogy behatolnak területi vizeinkre és akik provokatív akciókra vállalkoztak hazánk ellen."