Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)

739. A MOSZKVAI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Moszkva, 1941. április 14. Bizalmas ! 42/pol.—1941. Megboldogult miniszterelnökünk elhunytát követő nap reggelén váratlanul betoppant hozzám Gavrilovics jugoszláv követ. Miután igen melegen fejezte ki részvétét Teleky Pál gróf tragikus elhunyta felett, rögtön rátért arra, hogy az a két magyar államférfi, aki a magyar—jugoszláv közeledést és baráti szerződést létrehozta, már sajnos nem él, és ez szerinte rossz előjel viszonyunk várható fejlődése szempontjából. Jugoszláv kollégám valószínűleg csak azért jött fel hozzám, hogy az előbbieket megmondja és lássa, hogy mily hatást ér el. Magam részéről csak annyit jegyeztem meg, hogy azoknak az államférfiaknak sorsa, akik jugoszláv részről segítették elő a baráti szerződést szintén szomorú, és ez nem kevésbé rossz előjel. Gavrilovics követ egyébként élénk aktivitást fejtett ki a belgrádi rezsimváltozás után; mindenkinek azt magyarázta, hogy Jugoszlávia nem akar semmit Német- és Olaszországtól, csak semlegességét akarja megőrizni, de a német presszió ellen, amellyel a hármas paktumba bekényszerítették a jugoszláv nemzeti önérzetnek fel kellett háborodni. Hasonlóképen nem nagy jelentőségű, de talán szintén érdemesek a feljegyzésre Gafencu román követ közlései is. Két ízben is magyarázta nekem, hogy Románia rendkívül kínos helyzetbe kerülne, ha tőle Németország a Jugoszlávia elleni katonai akcióba való közreműködést kívánná, mivel a románok húsz éven át Jugoszlávia szövetségesei voltak. A román követ egyúttal nagy érdeklődést mutatott az iránt, vájjon Magyarország mit fog tenni. Azt válaszoltam, hogy nem ismerhetem kormányom szándékát, de látva Jugoszlávia növekvő agresszivitását, könnyen el tudok képzelni oly helyzetet, amelyben Magyarországnak fel kell lépHa jugoszláv uralom alól felszabadult volt magyar területekre vonatkozó jogunkat nem sikerülne más módon minden kétséget kizáróan tisztázni, akkor elkerülhetetlen lesz, hogy Nagy méltó ságod személyes kihallgatásra jelentkezzék Führernél." (Küm. res. pol. 1941—27 —207.) Sztójay 110. sz. telefon-számjeltáviratában közölte, hogy Hitlerrel folytatott beszélgetésénél Erdmannsdorff állításával szemben Ribbentrop jelen volt, és Hewel követ készítette a feljegyzést. (Küm. res. pol. 1941. — 27 — 211.) Vö.: Wilhelmstrasse, 372., 373. sz. iratokkal, valamint e kötet 705. sz. iratával. Április 16-án 113. sz. számjeltáviratában Sztójay megfontolásra ajánlotta, nem lenne-e célszerűbb, ha az egész problémát egy kormányzói levéllel intéznék el, amelyet ő személyesen adna át Hitlernek. (Küm. res. pol. 1941 — 27 — 214.) Április 17-én reggel Sztójay telefonon kérte, hogy fenti javaslatát tekintsék tárgytalannak és közölte, hogy a Bánáttal kapcsolatos kérdéseket személyesen fogja tisztázni. Bárdossy 109. sz. számjeltáviratában Sztójay közléseit tudomásul vette. (Küm. res. pol. 1941 — 27 — 216.) 1056