Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)

Csak egy óhaja volna, az az hogy a horvátok autonómiát kapjanak. Őneki, azaz Németországnak nincsenek politikai vagy területi igényei; csakis azon kis németlakta sávot óhajtja visszacsatolni, amelyet a szerbek fegyverrel vettek el Ausztriától (kb. 26 község Marburg vidékén). Az adriai kijáratra nem reflektál. Ez megint kétfelé szakítaná a német aspirációkat stb., stb. Neki elég az Északi- és Keleti-tenger. Természetesen elismeri Bulgáriának igényét a macedón területre is. Ismétli, nem szívesen fogna fegyvert Jugoszlávia ellen. Őrültségnek tartja a jugoszlávok jelenlegi politikáját, amidőn minden irányban biztosítékokat kaptak Németország és Olaszország részéről. De ügy látszik beteljesedik az a közmondás, hogy a szamár a jégre megy táncolni, ha túl jó dolga van, illetőleg hogy ha a sors valakit nagyon ütni akar, akkor butasággal veri. De ha már úgy alakulna a helyzet, hogy neki kell mennie Jugoszláviának, akkor legalább tiszta helyzetet teremt, s a Görögország elleni akciója, amelyre szintén a helyzetnek rajta kívüli alakulása által lett kényszerítve, könnyebben s egyszerűbben lesz végrehajtható. A jugoszláv katonai helyzet a Führer szerint nem túlságosan rózsás. Repülő alakulatai s tankelhárító tüzérsége Jugoszláviának alig van. A német haderő tehát gyorsan fog velük végezni. Katonai ereje a Führernek bőven áll rendelkezésére. Ha a nyugati fronton 50—60 hadosztályt hagy meg, marad még 180—190 elsőrendűen felfegyverzett és feszerelt hadosztálya. Fentiek után a birodalmi kancellár a Kormányzó Úr Ő Főméltóságának magas elhatározására bízza, illetőleg megfontolás tárgyává óhajtaná javasolni, hogy Ő Főméltósága megfelelő katonai intézkedéseket foganatosítson. E tekintetben különben a német hadvezetőség valószínűleg 24 órán belül érintkezésbe fog lépni a magyar hadvezetőséggel.

28

8 Válaszomban azt fejtettem ki, hogy Magyarországnak ugyan van egy békepaktuma Jugoszláviával, de hogy a revízióról emellett sohasem mondott le. Megjegyeztem, hogy ha már nem lehetne a jugoszláv kérdést békésen megoldani, hanem háborús akcióra kerül sor, nézetem szerint a revíziós kérdések is aktuálisak lesznek. Kérdést tettem, hogy a birodalmi kancellár hogyan gondolja el Horvátország autonómiáját? Egy jugoszláv állam keretében, Magyarország keretében avagy mint önálló Horvátországot? A Führer a leghatározottabban foglalt állást egy újbóli Jugoszlávia alakítása ellen. Hangsúlyozta, hogy nem tart igényt Horvátországra, s hogy az ő szempontjából Horvátország akár Magyarországhoz csatlakozhat, akár önálló maradjon. Ezt mireánk, illetőleg a horvátokra bízza, illetőleg kölcsönös megállapodásunkra. A kialakult beszélgetés folyamán a Führer még erősen kelt ki a szerb katonai klique ellen. Evvel a beszélgetés befejezést nyert, s a birodalmi kancellár arra kért, hogy tolmácsoljam a Kormányzó Úr Ő Főméltóságának őszinte üdvözletét. Megjegy28

8 A német—magyar katonai tárgyalásokról lásd Juhász, 1964.. 295. 967