Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)
tók hasonló értelmű táviratait, ez körülbelül minden amit az idegesség levezetésére itt megtettek. A kormány csökönyös hallgatásának több fontos oka van. Ezek között szerepel — mint ezt egy alkalommal Smiljanic mondta nekem — a németek azon követelése, hogy a tárgyalások összes részletei titokban maradjanak. Szerepel a kormány belpolitikai helyzetének gyengesége, (lásd f. é. március 10-én kelt 41/pol. számú jelentést), 25 4 mely legfeljebb a kész eredmény nyilvánosságra hozatalát viselheti el súlyosabb következmények nélkül. És szerepel, mint utolsó de talán legfontosabb körülmény az, hogy a tárgyalások folyamán úgy látszik tényleg komoly nehézségek merültek fel, melyek keletkezési története a következő : Amikor a jugoszláv kormány a múlt nyáron az olaszok fenyegető készülődéseit látta és az olasz sajtó hangjából azt következtette, hogy a támadás esetleg Jugoszlávia ellen fog irányulni, minden igyekezetével a németek jóindulatának mint egyetlen még rendelkezésre álló ellensúlynak, elnyerésére törekedett. E végből először is gazdasági, kisebbségi és belpolitikai téren önként megtettek minden tőlük telhetőt, hogy Berlint kielégítsék, később pedig (az ősz folyamán) maguk kezdeményezték a közvetlen megbeszéléseket abban a reményben, hogy ily módon az ország jelenlegi határait, esetleg kedvező körülmények összejátszása esetén még területgyarapodást is (Szaloniki, lásd 39/pol. sz. jelentést) 25 5 biztosithatnak maguknak. Mindezeket az eredményeket azonban a belgrádi politikusok minden komoly ellenszolgáltatás nélkül, pusztán az új európai rendhez való csatlakozás jelszavának üres hangoztatásával és az angol hátsó ajtó teljes nyitva tartása mellett igyekeztek elérni. Időközben azonban a helyzet hátrányukra erősen megváltozott : Románia teljesen német uralom alá került, hatalmas német hadsereg jelent meg a Balkánon, és végül Bulgáriának a hármas paktumhoz való csatlakozása folytán Jugoszlávia bekerítése csaknem teljessé vált. Ilyen körülmények között a németek, akik kezdetben úgy látszik (legalább is Cincar-Markovic így mondta nekem a berghofi találkozó után) csak enyhén céloztak a hármas paktumhoz való csatlakozásra, most ezt már mint követelést állították fel, majd pedig a jugoszlávok ellenkezését látva, rájuk bízták ugyan egy olyan formula kidolgozását, mely mindkét félre nézve kielégítő (német követ közlése), de eddig semmiféle formulához a maguk részéről nem járultak hozzá. A tárgyalások elhúzódása azután lehetségessé tette az olaszok beavatkozását, akik presztízsszempontból (nehogy egy olyan bilaterális német—jugoszláv megegyezés jöjjön létre, melyből ők kimaradnak) minden áron ragaszkodnak ahhoz, hogy Jugoszlávia fenntartás nélkül csatlakozzék a hármas paktumhoz. Minthogy tulajdonképen ez volt kezdettől fogva a németek kívánsága is, most úgy látszik visszatértek eredeti követelésükre és ezzel a jugoszláv kormányzatot egy szinte megoldhatatlan dilemma elé állították. Mint már többször volt alkalmam jelenteni, a jugoszláv felfogás szerint ők már erkölcsi okokból sem csatlakozhatnak a hármas paktumhoz, mert ez nemcsak hálátlanságot jelentene azon nagyhatalmakkal szemben, melyeknek Jugo25 4 A jelentést nem találtuk a külügyminisztériumi iratok között. 25 5 A jelentést nem találtuk a külügyminisztériumi iratok között. 949
