Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - IV. A Balkán-háború kiterjesztése. A jugoszláv—magyar örökbarátsági szerződés létrejötte. Magyarország részvétele a Jugoszlávia elleni támadásban (1940. november 23.—1941. április 9.)
megjegyezve, a nyugati hatalmaknak is és Európa békéjének is hasznára lett volna, amint most talán már rájönnek. Magyarország igazát először Olaszország látta be. Németország maga is a békeszerződések revíziójáért küzdött. Természetes következménye ezen két ténynek az, hogy mihelyt Németország megerősödött és revíziós küzdelme komoly formákat öltött, Magyarország a másik oldalon teljes megnemértéssel találkozván, sőt nemcsak saját ügye, de Délkelet-Európa ügyének megnemértésével is találkozván, mind barátságosabban kapcsolódott ezen két nagyhatalomhoz. Magyarország fenntartván Romániával szemben való követelését, nem kívánta ezt a követelést a nagyhatalmak európai háborúja alatt kiélezni és érvényesíteni, mert nem kívánta az Európa északi és nyugati részein folyó konfliktust Európa délkeletére kiterjeszteni, ilyenben a kezdeményező szerepét játszani. Mikor azonban Oroszország ultimátumot intézett Romániához Besszarábia miatt, és Románia a maga integritását sajátmaga feladta — mikor ezzel kapcsolatban a bolgárok követelései is akuttá váltak — Magyarország természetesen nem tűrhetett discriminatiot; ezt közölte minden hatalommal szemben, amelyet ez illetett. Ismeretes, hogy a besszarábiai kérdés felvetődésével már jóval korábban számolni lehetett, és hogy Románia részben ebből kifolyólag, részben pedig az európai háború kitörése óta bekövetkezett bizonytalan helyzetre való tekintettel már hosszabb időn át katonai készültséget tartott fenn, természetesen a magyar határ mentén is. Ezekre válaszképpen Magyarország is katonai rendszabályokat foganatosított, amelyek közül — mint nagyobb szabású — megemlítendő öt hadtestnek május hóban történt mozgósítása és részben eltolása a magyar—román határ irányában. Ismeretes az is, hogy a román kormány június utolsó napjaiban — az orosz ultimátum átvétele után — általános mozgósítást rendelt el és hajtott végre. Minthogy Magyarország Románia általános belső összeomlásától tartott és fel kellett készüljön arra, hogy Erdélyt birtokba vegye, a román általános mozgósításra azzal válaszolt, hogy mozgósított alakulatait felvonultatta a román határon és mozgósítási rendszabályait oly mértékben fokozta, hogy július másodikán a magyar haderő valamennyi alakulata mozgósított állapotba került. Ezek a katonai intézkedések természetesen nem maradhattak titokban a tengelyhatalmak előtt sem. Mind Berlin, mind Róma igyekeztek nyugalomra inteni 17 9 a magyar kormányt, attól tartva, hogy fegyveres fellépésünk felboríthatja Délkelet-Európa és a Balkán békéjét. Magyarország tartózkodott is az ellenségeskedések megkezdésétől, s általános elismerésben is részesült azért, hogy nem használta ki a romániai fejetlenséget Románia hátbatámadására. Berlin ebben az időben azzal óhajtotta impresszionálni a magyar kormányt, hogy háborúba bonyolódásunk esetén — amelynek további komplikációit főként orosz vonatkozásban kiszámíthatatlanoknak mondta azt válaszolta, hogy német támogatást nem is vettünk számításba, és a kérdést saját erőnkből óhajtjuk meg17 9 Lásd e kötet 147. sz. iratát és mellékletét. 900
