Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - III. A bécsi döntés végrehajtása. A háromhatalmi egyezmény létrejötte és Magyarország csatlakozása az egyezményhez. A Balkán-háború megindulása (1940. szemptember 1.—1940. november 23.)

szág ellen. Itteni mérvadó helyen ez időben úgy látták, hogy Magyarországon sokan Anglia győzelmében bíznak s hogy ezt a közvélemény egy része óhajtotta is. Még 1940 elején is - dacára Nagy méltóságod és a miniszterelnök úr egyes megnyilatkozásainak - mérvadó helyen nem bíztak teljesen e megnyilatkozások őszinteségében, ill. abban, hogy ezek a közvélemény többségének hangját tükröznék vissza. Egy döntő pozitív benyomást tett azonban a miniszterelnök azon áprilisi levele,

1

8 amelyben a magyar kormánynak az a készsége jutott kifejezésre, hogy Magyarország úgy katonailag mint politikailag szorosabban óhajt a tengelyhatalmakhoz csatlakozni. Bár ez a tengelyhatalmak aggályai miatt, - hogy provokációképpen hathatna a balkánállamokra és az entene-ra — nem realizálódott, a hatás kedvező volt. Május 10-én indult meg a német támadás a nyugati hatalmak ellen. Franciaország leveretéséig többször hangzottak el panaszok a magyar sajtó és a Budapesten tapasztalható hangulat ellen, általában azonban viszonyunkban lényegesebb zavaró momentum nem adódott. Sőt a Kormányzó Úr Ő Főméltósága és a kormány ismételt szerencsekívánatai dokumentálták a magyar pozitív érdeklődést és bizakodást a német végső győzelem iránt. A július 11-iki müncheni beszélgetések

1

9 és az augusztus 30-iki bécsi döntőbírói ítélet és kisebbségi egyezmény

2

0 a magyar-német viszony további alakulására, ill. a magyar-német barátság további elmélyítésére, avagy ennek ellenkezőjére döntő jelentőségű lehet. Miután Magyarország érdeke és jövője úgyszólván parancsolóan csakis egy további kimélyítést követel, és ennek ellenkezőjét nem is viselhetné el, ami nézetem szerint nem szorul bővebb magyarázatra, röviden rá szeretnék mutatni azon körülményekre, amelyek e célt szolgálnák. Mindenek ellőtt biztosítani kell, hogy Nagyméltóságod és a miniszterelnök úr szeptember 3. és 4-i deklarációi

2

1 a sajtóban, rádióban és a közvéleményben teljes és állandó visszhangra találjanak és hogy a bécsi döntőbírósági határozat kritika tárgyává ne tétessék (lásd 201

/pol—1940. sz. jelentésemet).

2

2 Biztosítani kellene, hogy a kisebbségi egyezmény fenntartás nélkül végre legyen hajtva. Törekedni kellene arra, hogy román vonatkozásban minden súrlódást előidéző körülmény világosan a románok felelőségét terhelje. De mindenekelőtt szükségesnek és legfontosabbnak tartom, hogy Németország ill. a tengely mellett való nyílt és szilárd állásfoglalásunk újból leghatékonyabb formában dokumentáltassék. Erre vonatkozóan Bécsben augusztus 30-án úgy Nagyméltóságodnak mint a miniszter úrnak azon javaslatot tettem, hogy a magyar kormány ismételje meg a fentemlített áprilisi levelében foglaltakat. Ez ta1

8 Lásd DIMK IV. 587. sz. iratát. 1

9 Lásd e kötet 186. sz. iratát. 2

0 A kisebbségi egyezmény szövegét lásd: Magyarország és a második világháború, 122. sz. irat. 2

1 A Képviselőház Külügyi Bizottságának szeptember 3-i és a Felsőház Külügyi Bizottságának szeptember 4-i ülésén Csáky István beszámolót tartott a bécsi döntésről. Teleki Pál miniszterelnök pedig a Képviselőház szeptember 4-i ünnepi ülésén tartott beszédet. A szöveget lásd : Külügyi Szemle, 1940. november, 542—548. 2

2 Nem közöljük. Küm. pol. K 83. — 1940 — 9. cs. 1940. szeptember 5-i jelentés. 561