Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - II. A második bécsi elöntés (1940. június 27.—1940. augusztus 31)

nézetének adott kifejezést, hogy e kérdést semmiképpen sem szabad fegyverrel megoldani, s érdeklődött, vájjon e témáról a katonai attaché véleménye szerint beszélhet-e gróf Teleki Mihállyal és a követtel (lásd a katonai attaché 2009/475 k. a. — 1940. sz. jelentését). 41 6 A katonai attaché igenlő válaszára aznap este a vacso­ra folyamán — amikor is Darrétól jobbra Teleki gróf, balra én foglaltam helyet — Darré tényleg rátért fenti témára és úgyszólván a vacsora egész ideje alatt de még azután is legbehatóbban foglalkozott e kérdéssel. Bevezetésképpen hivatkozott a katonai attachéval folytatott beszélgetésére és mindenekelőtt arról igyekezett bennünket meggyőzni, hogy őszinte szimpátiá­kat táplál Magyarországgal szemben és hogy Magyarország sorsa és boldogulása szívén fekszik. Rámutatott arra, hogy Magyarország Németország mellett milyen kedvező helyzetbe kerülhetne, ha barátságunkban zavaró momentumok nem kö­vetkeznek be. Azt hiszi, hogy reánk szép jövő várhat, ha a birodalmi kancellár és közöttünk lévő viszony és hangulat csorbát nem szenved. Sajnálattal állapította meg, hogy a múltban voltak nézeteltéréseink —úgy láttam, hogy evvel a cseh kér­dés következtében előállott feszültségre célzott —, és nagyon hangsúlyozta, mily katasztrofális következményekkel járhat, ha most egy újabb esemény következté­ben a birodalmi kancellárral ellentétbe kerülnénk. Ő, mint a Führernek sok év 41 6 A katonai attasé ugyanezen a napon kelt jelentése, amelyet a vezérkari főnök augusztus 26-án küldött át a külügyminiszternek, a következőket tartalmazta : „2009/475. k. a. — 1940. 1. Augusztus 19-én: Alkalmam nyílott Darré birodalmi élelmezési és földművelésügyi miniszterrel - ki a nem­zeti szocialista párt szélsőjobboldali csoportjához tartozik — négyszemközt beszélni. Szóba hoztam az erdélyi kérdést. Válaszának lényege a következő : A közlekedés és szállítás óriási mérvű fejlődése ma már elérte azt a fokot, hogy Európa be­járásához és gazdasági megszervezéséhez csupán annyi idő, illetve annyi nehézség leküzdése szükséges, mint amennyi ezideig egyetlen egy európai államban szükségeltetett. A Német Birodalomnak, mely európai értelemben gondolkodik és cselekszik, ennek meg­valósíthatásáért áldozatokat kellett hoznia s azokat meg is hozta az európai békés gazdálkodás és tartós béke elérhetése érdekében. Ily áldozatok azok, melyeket a Német Birodalom hozott a tiroli, a szovjetoroszországi, és a balti államokban élő németek hazatelepítésével, csakhogy az Olasz Birodalom szövetségét megnyerhesse és Szovjetoroszországgal a fennállott ellentéteit elsi­míthassa és kiküszöbölhesse. Felesége észt születésű és ott is nevelkedett, mégis az egyéni érzel­mi momentumokat félretéve, a német közösség érdekében azt mondja, hogy e kis államok fel­áldozása és megszüntetése az európai béke fenntartását jelentette. A magyar—román kérdést illetően teljes szimpátiája a mi oldalunkon van. Ennek követ­keztében azt kell mondania, hogy a magyar—román megegyezésnek feltétlenül békés úton kell bekövetkeznie, miután egy háborús bonyodalom kihatásai előre nem látható következmények­kel járnak, amiket minden eszközzel el kell hárítani. Válaszom érdekeink és jogos követeléseink felemlítése után az volt, hogy a béke fenntart­hatása érdekében is a Német Birodalomnak hatalmi szavával az igazságnak megfelelően Ma­gyarországot kell támogassa. Beszélgetésünk itt félbeszakadt, majd ugyanaznap este folytatódott, amikor is Darré mi­niszter szószerint nekem azt mondotta : » Es darf unter keinen Umständen zu einem Kriege zwi­schen Ungarn und Rumänien kommen!« Majd megkérdezte tőlem, vajon gr. Teleki földművelésü­gyi miniszter úr Őnagyméltóságával beszélhet-e az erdélyi kérdésről. Azt válaszoltam, hogy kér­ném is erre, mire Teleki gróffal és Sztójay követtel beszélt is. — Erről a követ úr külön jelent. 503

Next

/
Oldalképek
Tartalom