Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - II. A második bécsi elöntés (1940. június 27.—1940. augusztus 31)

E német álláspontból következően ők nem örülnek annak, ha mi — bármennyire is az irántuk érzett őszinte bizalomtól indíttatva — állandóan figyelmeztetjük őket egyrészt Románia magatartására, másrészt a mi álláspontunk különböző szempontjaira, s ezzel azt a látszatot keltjük, mintha mégis csak tőlük várnánk adott esetben nyomást annak érdekében, hogy a közvetlen tárgyalások a mi kívánságainknak megfelelő eredménnyel járjanak. Épp így az ő legalábbis időleges passzivitási szándékuknak bizonyos érintését látják abban, hogy magyar részről — különösen a sajtóban - - nap mint nap oly osztentatív módon jut kifejezésre az a felfogás, mintha a tengelyhatalmak eleve, tehát prejudikálva a közvetlen tárgyalásoknak, minden vonatkozásban a mi álláspontunkat tették volna magukévá. Bátorkodnám ezért Nagyméltóságodat tisztelettel arra kérni, méltóztatnék megfontolás tárgyává tenni, nem kellene-e a magyar sajtó optimizmusát, a tengelyhatalmak részéről irántunk tanúsított, sajtójukban is kifejezett jóindulatnak túlzott hangsúlyozását kissé letompítani, sőt talán a román sajtó kirohanásaira való még annyira érthető válaszadást is lehető minimumra korlátozni, mindenesetre azonban az illetékes német tényezők figyelmét hivatalosan erre a kétélű sajtó- és rádiópolémiára egyelőre fel nem hívni. Nézetem szerint a jelenlegi helyzetben talán a legjobb volna, úgy az álláspontunk igazságára vonatkozó tájékoztató tevékenységünket, mint a románok kétszínű magatartására vonatkozó adatainkat inkább csak felhalmozni, s akkor felterjeszteni a tengelyhatalmak illetékes tényezői elé, amikor — a közvetlen tárgyalások eredménytelensége után - őket újabb állásfoglalásra kellene majd felkérnünk, vagy ha fejlemények során úgy látnánk, hogy ezeknek az adatoknak az előterjesztésével a helyzet közvetlenül fenyegető elmérgesedésének vehetjük elejét. Természetesen a követségnek továbbra is folytatólagosan tájékoztatást kellene nyernie a magyar—román revíziós diszkussziónak minden momentumáról, hogy szempontjainkat adott esetben, mindenekelőtt magánbeszélgetések során, teljes tájékozottság alapján fejthessük ki. * Egyébként bátorkodom végül még arra utalni, hogy a magyar sajtó esetleg túlzott optimizmusának mérséklése márcsak azért is kívánatos volna, nehogy a fejlemények során esetleg beálló viszonylagos csalódások vagy halogatás a magyar közvéleményben hasonló, a tengelyhatalmak, elsősorban pedig Németország ellen irányuló hangulatot keltsenek, mint amilyen a Belvedere-i döntést követte. Itt utalok a Führer azon megállapítására, hogy „valószínűleg mindkét fél fog sírni", illetőleg arra, hogy esetleg csak „étape-okban" fogjuk elérni céljainkat. Emlékezetes Nagyméltóságod előtt, mily komoly feszültségre vezetett annak idején a magyar—német viszonyban a magyar közvéleménynek ez a hangulata. Ennek megismétlődése a jelenlegi körülmények között súlyosabb következményekkel járhatna. Sztójay m. kir. követ Küm. K 83. Berlini Követség 1940 9. cs. Másolat. 428