Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - II. A második bécsi elöntés (1940. június 27.—1940. augusztus 31)
lyezte, hogy ha békekonferenciára kerül a sor, azokat jogilag támogatni fogja. 202 Ezt a nyilatkozatot — mondottam — sua sponte tette követünknek, akit magához hívatott. Bulgária magatartása nem kétséges — folytattam —, Jugoszlávia kormánya pedig területi engedményeket tanácsol Romániának és nem látszik arra gondolni, hogy Romániát velünk szemben támogassa. Erre megszólalt von Ribbentrop külügyminiszter és azt mondta, hogy legújabb jelentés szerint a románok már tisztában vannak azzal, hogy területi engedményeket kell tegyenek Magyarországnak, és úgy látszik, erre tárgyalások útján hajlandók is. Hozzáfűzte, hogy a románok tisztában vannak azzal is, hogy először Magyarországot kell kielégíteniük, mert ez a nehezebb probléma és csak ennek megtörténte után kerülhet sor Bulgáriára. 20 3 Erre azt válaszoltuk, hogy mi ketten a románokkal egyedül nem fogunk megegyezni, aminek következménye az lehet, hogy a kudarc nyomán fellángol a tűz az erdélyi magyarságban, és talán a magyar közvélemény visszhangja is nagyon komoly lesz. Úgy véljük, hogy egy közvetlen tárgyalás a románokkal csak akkor kecsegtetne sikerrel, ha abban Németország és Olaszország is részt venne. A miniszterelnök úr hozzátette, hogy már egy tárgyalás megindulásánál számolni kell azzal, hogy ha az eredményre nem vezet, az ultima ratiohoz kell nyúlni vagy nyúlhatni. Erre Ciano grófhoz fordulva megkérdeztem, hogy az olasz kormány hajlandó volna-e egy ilyen tárgyalásban részt venni. Az olasz külügyminiszter azt válaszolta, hogy ezt még meg kell beszélje Hitler kancellárral. A kancellár ezután elmondotta, hogy ő már régebbi időben rámutatott a román király előtt annak a szükségességére, hogy megbarátkozzék a gondolattal, hogy Magyarországnak területi engedményeket kell tennie. 20 4 A román király erre neki levelet írt és felajánlotta, hogy a Német Birodalommal véd- és dacszövetséget köt és úgy viselkedett — mondotta nevetve a kancellár — „hogy alig tudtam ölelő karjait elhárítani." 20 5 Carol király levelére még nem válaszoltam — mondotta — mert először magukkal akartam beszélni. Önök, mint a világháborúbeli fegyvertársaink közelebb állnak hozzám, mint a románok. Én hajlandó vagyok egy lépéssel tovább menni és most azt válaszolom neki, hogy igyekezzék Magyarországgal megegyezni. Meg fogom írni neki, hogy Románia 1918/19-ben nem bátorságának és fegyveres erejének érvényesülése folytán, hanem a körülmények szerencsés összetalálkozása következtében sokkal nagyobb területi nyereségre tett szert, mint ami megilletné. Igyekezzék tehát minél előbb ettől a többlettől („Ballast" kifejezést használta) szabadulni, ha azt akarja, hogy Romániából valami megmaradjon. Meg fogom mondani neki — mondotta a kancellár — hogy politikailag csak akkor leszek abban a helyzetben, hogy Romániával közelebbi nexusba lépjek, ha előzőleg Románia Magyarországgal területi követeléseit illetőleg kiegyezik. Figyelmeztetni fogom Carolt — folytatta — hogy ne kísérelje meg, hogy a közvélemény mögé bújjék, mert Magyarországnak is van egy nagyon erős 20 2 Lásd e kötet 171. sz. iratát. 20 3 Vö. AdtAPol. Serie D. X. 123. sz. irat. 20 4 Vö. uo. 104. sz. irat. 20 5 Lásd uo. 80. és 123. sz. iratok. 320
