Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - II. A második bécsi elöntés (1940. június 27.—1940. augusztus 31)
mondotta, hogy teljesen beleillenek a német kormány felfogásába Európa gazdasági újjárendezését illetőleg. Azután azt kérdezte tőlem, hogy mik volnának körülbelül Magyarország követelései Romániával szemben. Ezt neki előadtam ugyanabban az értelemben, ahogy azt gróf Teleki miniszterelnök ismertette azelőtt való nap a budapesti német és olasz követ előtt. 2 6 Ezek a követelések azokon a térképeken vannak feltüntetve, amelyeket én folyó évi január havában Ciano grófnak átadtam. (Lásd vonatkozó napi jelentést.) 2 7 Majd azt kérdezte von Clodius, hogy mi van a többi revindikációs követelésünkkel. Erre azt válaszoltam neki, hogy hajlandók vagyunk azokat egy emberöltőre háttérbe helyezni, ha Erdélyi követeléseinket kielégíthetjük és még esetleg Jugoszláviától visszakapjuk a Drávai Háromszöget, amely tulajdonképpen csak egy szépséghiba a magyar térképen, de állandó tüske a magyar közönség előtt. Von Clodius azt mondta, hogy ez a kijelentés rendkívül érdekelni fogja von Ribbentropot, mert állandó aggályuk az volt, hogy Magyarország Szent István Koronájának minden részét vissza akarja szerezni, ami a mai viszonyok között rendkívül sok újabb bonyodalomra adott volna alkalmat. 2 6 1940. június 27-én a Minisztertanács ülése közben fogadta Teleki és Csáky Erdmannsdorff német és Talamo olasz követeket. A külügyminiszter, utalva a Romániával kapcsolatos korábbi magyar álláspontra, a következő kérdéseket tette fel a diplomatáknak : „1. Fennáll-e még a birodalmi kormánynak az a kívánsága, hogy Magyarország viselkedjék továbbra is várakozóan? Azt válaszoltam, hogy kérdését, ha óhajtja, továbbítani fogom Berlinbe, de már most is igenlően felelhetek erre a kérdésre, mégpedig a legnagyobb komolysággal. 2. Elvárhatja-e Magyarország ebben az esetben, hogy a tengelyhatalmak (Németország) megígérik Romániával szemben fennálló jogos igényeinek támogatását?" A német követ azon kérdésére, hogy mit kell a második ponton érteni. Teleki azt válaszolta, hogy: „Magyarország kész nagy áldozatok hozatalára. Nagyban-egészben csak a magyar többségű területeket kívánja, a földrajzi, gazdasági és stratégiai szempontok figyelembe vételével. Nem valamiféle korridorra gondol a Kelet-Erdélyben lakó nagyszámú magyar népcsoporthoz, hanem olyan területsáv átengedésére, amely az északi magyar—román határ mentén északkeletről kelet felé húzódna. A magyar kívánság az, hogy a lehető legkevesebb románt kapják. A Romániának átengedett területen élő magyarok számát 1,8 millióban jelölték meg. Ezenkívül kb. 300000 magyar él Ó-Romániában. Korlátozott lakossságcsere is lehetséges, különösen az ÓRomániában és Dél-Bukovinában élő magyarokra vonatkozóan. A magyar kormány nem akar olyasmit kényszeríteni a románokra, ami őket örökre ellenségekkér tenné. Ez nem lenne bölcs politika, tekintettel a mindkét országot közösen fenyegető orosz veszélyre." Csáky harmadik kérdése az volt, hogy mi lesz a tengelyhatalmak álláspontja, ha Magyarország fegyveresen kényszerülne beavatkozni. A német követ jelentését lásd: AdtAPol. Serie D. X. 43. sz. irat. Magyar fordítását közli: Wilhelmstrasse, 329. sz. irat. Az olasz követ jelentését közli: IDD1 Nona Serie V. 126. sz. irat. 2 7 Lásd a DIMK IV. 512. sz. iratát. 229
