Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - II. A második bécsi elöntés (1940. június 27.—1940. augusztus 31)
79. . A BELGRÁDI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Berlin, 1940. június 27. Szigorúan bizalmas! 155/pol.—1940. A német-orosz viszonyt, amint ismeretes, az jellemzi, hogy egyik fél sem bízik a másikban 100%-ig. E kérdést nem is óhajtanám itt részletezni, hanem csak röviden rámutatni arra, hogy ennek jelenlegi aktuális volta abban áll, hogy egyrészt az oroszok meglepetésszerűen fait accompli-t teremtettek a balti államokban, amely bizonyára nem német érdek, másrészt, hogy teljes bizonytalanság, illetve gyanakvás áll fenn aziránt, hogy mi várható az oroszok részéről a délkeleten. Eddigi jelentéseimből ismeretes, hogy hivatalos helyen meg vannak győződve arról, hogy a német-orosz viszony jelenleg jó és hogy egy orosz akció Románia vagy a Balkán felé nem aktuális. — Másrészt azonban beismerték azt, hogy az oroszokat várható magatartásuk, illetve terveikre vonatkozólag időnként ismételten át kell világítani, azaz vizsgálat tárgyává tenni azt, vájjon nem készül-e egy meglepetés. A délkeleti békés helyzet sarkalatos pontja, illetve gyenge pontja Románia. A németek nagyon is tudatában vannak annak, hogy az oroszok és bolgárok és mi nem adjuk fel revíziós követeléseinket. Miután azonban a békés állapot fenntartása Európa e részében nem egy szempontból elsőrendű fontossággal bír, a német külpolitika figyelme ez irányban állandóan tapasztalható. így például a napokban értésemre adta a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, 1 7 hogy a birodalmi külügyminiszter óhajára a legszigorúbb utasításokat adta a sajtónak és a sajtótudósítóknak, hogy minden oly hír közlésétől tartózkodjanak, amely a délkeleti országok egymásközötti viszonyát, vagyis a jelenlegi békés állapotot megzavarhatná. Nagyon érdekli a németeket a magyar—orosz viszony is, elsősorban romániai vonatkozásban, így például biztos forrásból tudomásomra jutott, hogy a német vezérkar kb. 2 héttel ezelőtt egy, a magyar viszonyokat is jobban ismerő személyiségnél érdeklődött az iránt, vájjon elképzelhető volna-e, hogy Magyarország a szovjetekkel szövetséget köthetne Románia ellen. Tegnapelőtt pedig a külügyi sajtóosztály vezetője beszélgetés közben spontán azt a kérdést vetette fel a követség sajtóreferense előtt, vájjon mit tesz Magyarország, ha az oroszok megtámadják Romániát. Megjegyzem, hogy Raubert elég ügyesen válaszolt, megjegyezvén, hogy tájékozva e kérdésben nincsen, de hogy el tudná képzelni, hogy ha Magyarország konkrét biztosítékot tudna kapni a tengelyhatalmaktól Erdélybeli aspirációit illetőleg, Magyarországnak könnyebb volna nem részt venni egy Románia 1 7 Schmidt, Paul. 223
