Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - I. A nyugati offenzíva hatása a magyar külpolitikára (1940. május 11.—1940. június 26.)

79. . A BELGRÁDI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Ankara, 1940. június 24. Szigorúan bizalmas! 77/pol. 1940. Folytatólagos távirati jelentéstételemben részletesen volt szerencsém Nagy­méltóságodat informálni a török kormány magatartásának kialakulásáról az olasz háborúba lépés kérdésével szemben és azon határozatáról is, mellyel végül is kibújt szerződéses kötelezettségeinek teljesítése alól. 23 1 Nem lesz azonban talán érdektelen fentieket még néhány azóta tudomásomra jutott oly adattal kiegészíte­ni, melynek a dolgok fejlődését addig ismeretlen oldalakról is megvilágítják és az összefüggéseket könnyebben áttekinthetővé teszik. Ismeretes Nagyméltóságod előtt, hogy az év május havának végén és június elején a török külügyminisztériumban szinte minden kételyt kizáróan leszögezte­tett az az álláspont, hogy Olaszország háborúba lépése esetén Törökország, nem tagadhatván meg kötelezettségeit szövetségeseivel szemben, megszakítja diplo­máciai összeköttetéseit Olaszországgal. Ez a legkedvesebb, amit Törökországnak tennie kell — mondotta valamennyi külügyi vezető —, de nem jelent feltétlenül háborúba lépést, sőt esetleg Németországgal való szakítást sem. F. hó 10-én megtörtént az olasz hadüzenet, és ezzel a bár bizonyosra vett, de eddig mégis csupán mint feltevés szereplő lehetőség tényleg bekövetkezett. A tö­rök kormánynak határoznia kellett. Mivel azonban Ismét Inönü köztársasági el­nök f. hó 5-e óta Sztambulban, illetőleg Tráciában tartózkodott, a kormány rövid haladékot nyert. Az angol és francia nagykövetek 23 2 már az olasz hadüzenet napján megjelen­tek a török külügyminiszternél 23 3 és az angol -francia -török segélynyújtási szer­ződésre hivatkozva azt kívánták, hogy Törökország üzenjen hadat Olaszország­nak. A külügyminiszter a nagyköveteknek — mint jó forrásból értesülök — bizal­masan a diplomáciai viszony megszakítását helyezte kilátásba (amelyet előbb­utóbb amúgy is követne a tényleges háborús állapot), de természetesen nem köte­lező módon, és csak annak feltételezése mellett, hogy a köztársasági elnök ily ér­telemben fog dönteni. A hivatalos válasz úgy a szövetséges nagyköveteknek, mint más kérdezősködőknek úgy szólt, hogy a döntés nem történhetik meg a köztársa­sági elnök visszatértéig. Ismert Inönü f. hó 11-én éjjel érkezett haza Ankarába, és környezetéből szár­mazó hírek szerint Fevzi Cakmak vezérkari főnökkel egyetértésben, sőt valószí­nűleg teljesen utóbbi befolyása alatt, már a vasúton úgy határozott, hogy a jelen helyzetben mindennemű kockázatot, így a diplomáciai viszony megszakítását is, 23 1 Lásd e kötet 73. sz. iratát. 23 2 Knatchbull-Hugesson, Hughe Montgomery; Massigli, René. 23 3 Saracoglu, Sükrii. 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom