Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - I. A nyugati offenzíva hatása a magyar külpolitikára (1940. május 11.—1940. június 26.)
részét a németek megszállták. A holland és belga hadseregek megszűntek létezni, az angol expedíciós hadsereg, több francia hadosztállyal együtt, súlyos vereséget szenvedett. Mindez történt rövid három hét alatt. Június hó 5-én indult meg a nagy német támadás az egyedül maradt gyöngített francia hadsereg ellen. Nézetem szerint nem lehet kétség aziránt, hogy ezen támadás a francia hadsereg, illetőleg Franciaország katasztrófájával fog végződni. Éspedig aránylag rövid időn belül. Mert eltekintve attól, hogy a német túlerő kb. két és félszeres, a németek vezetésben, a hadsereg fegyverzete- és felszerelésében, valamint a támadási lendületben felülmúlják a franciákat. Amint ismeretes, a nagy offenzíva a Somme— Oise—Aisne-csatorna vonalából indult meg. Amint értesültem, a jobbszárny állandóan a tengerpart mentén fog tartani. A részletes helyzetről és erőelosztásról a katonai attaché a mai futárral 1350/286. k. a szám alatt jelent. 14 6 Hírei szerint kb. 130 német hadosztállyal szemben áll kb. 50 francia hadosztály. A háború ezen második szakaszában, kérdés az is, vajon mi történik Anglia felé és mit tesz Olaszország. Előző jelentéseimben ismertettem a birodalmi kancellár akkori elhatározását, azaz, hogy egyrészt megsemmisíteni akarja a mai Angliát, másrészt azonban, hogy emellett arra is gondol, miképpen lehet majd az angol impérium teljes összeomlását elkerülni, illetőleg azt átalakítva, a német igényeknek készséges formában fenntartani. Az tehát egészen biztos, hogy a német hadsereg előbb-utóbb partra fog szállni Angliában. A törekvés természetesen az lesz, hogy inkább előbb, mint utóbb. A külügyi hivatal egy beavatott magasrangú tényezője tegnap például azon aggálynak adott kifejezést, hogy a háború talán befejeződik, mielőtt ők Angliát megszállták volna. Pedig a 900 éves tradíciót, hogy ellenség nem lépett az angol szigetre, meg kell törni. És az ottani óriási kincsek! — Churchill kijelentését, hogy az angol kormány esetleg Kanadából folytatja tovább a háborút, itt mindenki nevetségesnek tartja. E nézetet teljes mérvben osztom, mert ha Németország úgyszólván az összes európai nyersanyagok birtokában volna, akkor meddő volna minden további kísérlet akár amerikai expedíciós hadsereggel, akár blokádok által. Ami Olaszország beavatkozását illeti, úgy látszik, mintha ez küszöbön volna, íly értelemben nyilatkozott tegnap velem szemben Weizsäcker államtitkár is. Bár nem mondott konkrétumot, mégis arra utalt, hogy Olaszország talán lekéshetne, ha még sokáig vár. Nézete szerint az angol—francia flotta elég nagy része elhagyta a Földközi-tengert, ami az olaszok szempontjából természetesen előnyös. Különben azonban úgy látom, a németek nem sürgetik az olaszok akcióba lépését, inkább egyedül akarnák Franciaországot elintézni, mert akkor a Führer volna az egyedüli „győztes", aminek következményei világosak. Egy magasrangú tiszt pl. azt mondotta nekem, hogy a német vezérkar nézete szerint „...die Italiener sollen nur weiterbrüllen". Az új olasz nagykövet, Alfieri, megbízó levelének átadása alkalmával állítólag beható megbeszélést folytatott a birodalmi kancellárral úgy az olasz hadicélok 14 6 A jelentést nem találtuk a külügyminisztériumi iratok között. 175
