Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet
Iratok - I. A nyugati offenzíva hatása a magyar külpolitikára (1940. május 11.—1940. június 26.)
11 736 km 2 területet átengedni 900 községgel és az 1930-as népszámlálás alapján 926 743 lakossal. E számban 308 589 szlovák nemzetiségű lakos foglaltatik. Szlovákia megcsonkítása előtt Magyarországon a pesti magyar statisztikai hivatal megállapítása szerint 1920-ban 141 882, 1930-ban 104 819 és 1935-ben Makkai: „A háború utáni Magyarország" című könyve 7 6' 3 szerint 83 138 szlovák él. Szlovákul tudó lakosok, akiket szintén szlovákoknak kell minősíteni, a magyar statisztikai adatok szerint 258 393-an vannak. (Prof. Dr. Svetonov cikke a Nástupban). És nagyon jól tudjuk, hogy ez mit jelent. A magyarok nehezen tanulnak szlovákul. Aki Magyarországon szlovákul tud, az majdnem mind szlovák. Ezek szerint tehát Magyarországon 600000-en felüli szlovák kisebbségünk lenne. Ez a tény arra kötelez minden szlovákot, hogy munkájával hozzájáruljon e sérelem eltüntetéséhez." „Mindenekelőtt az a fontos számunkra — folytatja —, hogy viszszakapjuk azon szlováklakta területeket, melyek Szlovákiával etnikailag összefüggnek. Ilyen Érsekújvár—Vráble—Ógyalla területe. Itt 62 község került Magyarországhoz 76 500 szlovák lakossal, míg ugyanitt csak 27200 magyar él. A másik összefüggő etnikai terület a kassai. Itt 79 község került Magyarországhoz 85 000 szlovák lakossal. Az etnográfiai elv harmadik sérelme a jolsvai vidék határmegállapításánál érte a szlovákokat. Itt a szlovák etnikumból még hat tisztán szlovák község esett el, Jolsva városkával együtt. A jolsvai vidéket azért akarták a magyarok, mert Jolsván vannak a leggazdagabb magnezitbányák. A felhozott példákon kívül a szlovák—magyar határ még több ilyen kiugrást mutat. Minden ilyen kiugrásban valamilyen bánya, vagy más természeti kincs, vagy grófi birtok akad, melyet a magyar mágnás minden természetes jog ellenére Magyarországon akart tudni. Ez gúny minden igazságos ítéletre. Ezért ez a határ grófi, tábornoki és nem etnográfiai. A szlovákok sohasem ismerhetik el és nem is fogják elismerni, míg csak egyetlen szlovák szív dobog, egyetlen szlovák lélek él a Tátra és Duna közében. Mi nem akarunk mást, csak ami a mienk. Milyen legyen a szlovák—magyar határ a jövőben? Dr. Tiso elnök úr, a nemzet vezére, ez ügyben már kimondta a döntő szót. Miután a szlovák—magyar etnikai terület adekvát módon nehezen határolható el, olyan határokat kell csinálni, melyek mindkét nemzetnek olyan számú más nemzetiséget hagynának, ahány tagú csoportja a másik nemzetnek az anyaországban él. Tehát annyi magyart Szlovákiában, mint amennyi szlovák van Magyarországon. Az élettér kijelölése Ruszinszkón könnyű. A szlovák etnográfiai határ mindig Ungvárnál volt, azt az Ung folyó alkotta. így kell ennek lennie a jövőben is. Igaz, hogy ezen a vidéken ukrán nemzeti csoport is van, de Ruszinszkón is él szlovák nemzeti csoport, ami kiegyenlítődik. E problémák megoldása már időszerű. Csakis azok pontos megállapítása és indoklása hozhatja meg nekünk azon tér elérését is, melyre a szlovákoknak a Duna és Tátra közt joguk van", írja a Slovák cikke. A Slovák előbb említett cikkének bevezetése felveti nóvumként a „morvaországi Szlovákia" kérdését is, ahol több mint 400000 szlovák él, akikről, ha „esz76/ a Makkai, 1937. 147
