Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)

háborúban szerepelni, a gazdasági súlypont Amerikában, a politikai pedig Angliában, v. ha kell az Empire más pontján lesz. Amerika ekkor ugyanazon államokkal, melyek ma Anglia szövetségesei, automatikusan szövetségbe kerül, míg azokkal szemben, melyekkel Anglia háborúban áll, v. hiv. kapcsolatait megszakította, analóg fog eljárni. A háborút Anglia és Amerika mint egy zárt angolszász egység vívják már ma is meg, ez az egység azután mind szorosabbá fog válni és a háború végén talán egy teljes angolszász birodalom kialakulására fog vezetni. Amerika után a Dominiumoknak az anyaországhoz való hűségének és hozzátartozásának biztosítása a második fő törekvése az angol kormánynak. Ez eddig várakozáson felül sikerült is, és lazulások itt csakis akkor várhatók, ha esetleg az angol szigetország elfoglalása sikerülne v. Angliát Amerikával együtt végzetes vereségek érnék. Európát ma már Londonban teljesen az ellenfél által megszállt nagy meghódított területnek tekintik. Ha egyes államokkal, mint pl. a Szovjettel, Spanyolországgal és Portugáliával szemben törekszenek is azok függetlenségének vagy semlegességének fenntartását propagandisztikus és gazd. módszerekkel elősegíteni, azzal mégis számolnak, hogy az egész kontinens az ellenfél hatalmába került, és így a háború ma földrajzilag már nem Németország és Olaszország, hanem Európa ellen folyik. A szovjetek angol befolyás alá való hozásának kísérleteivel már teljesen felhagytak, jól látva azt a kivárási politikát, melyet Moszkva folytat és melynek elhagyására a Szovjetet csakis a hadihelyzet gyökeres változása bírhatná. Ugyancsak számolnak Spanyolország belépésével a tengelypaktumba, és azt hiszem a legutóbbi balkáni események után már kijózanodtak Törökország hitegető „szövetségesi" értékeléséből is. Törökország szerepét különben is lehetetlen elválasztani a Szovjettől és így minden remény akármily különleges török akcióban olyan illúzió, melyben csak az ringathatja magát, aki a kelet mentalitását és politikáját nem ismeri. Spanyolországot az ottani gazd. nyomor kihasználásával élelmiszerinjekciókkal hétről-hétre tartják pórázon, a többi európai, még úgynevezett „semleges" állam már teljesen érdektelen Londonban. Végső konklúziók I. A Brit Birodalom területi épsége ma is még teljes és a British Commonwealthez tartozók erkölcsi ereje töretlen. Az angol hadsereg veszteségei emberben eddig csekélyek, hadianyagban jelentősek, de pótolhatók Amerikából. Az angol hadiflotta nagyjában érintetlen és az angol sea power fennáll. A légi haderő növekszik, veszteségei nem döntők. Gazdasági v. pol. összeomlás jelei nem mutatkoznak. A dominionok kohéziója az anyaországhoz nem rendült még meg. II. Mindenki elkezdve Churchilltől, le az utolsó dokkmunkásig tisztában van azzal, hogy ez a háború ma már egy ideológiai élet—halál harc, mely két kontinens, az immár eggyé vált Anglia és Amerika és az ellenfeleik által megszállt Európa, tehát a demokráciák és a diktatúrák között folyik. Mindenki el van készülve arra, hogy a háború hacsak váratlan események be nem következnek, igen soká, még évekig fog eltartani, de a végső győzelemben, ha ekkor győzelemről még majd a romhalmazok között beszélni lehet, az angol nemzet 98%-a absolut hisz. 1109