Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 5. kötet

Iratok - V. Magyarország belépése a Szovjetunió elleni háborúba (1941. április 10.—1941. június 28.)

összehasonlítás érdekes, hogy Angliában békeidőben 250000 áldozata van az utcai és országúti közlekedésnek. A sebesültek száma aránylag csekély, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy a sebesültek igen nagy százaléka halálos, a többi meg jelentéktelen. A bombázott épületek közül azokat, melyeknél ez érdemes, igen gyorsan ismét helyreállítják, ahol meg ezt már nem érdemes, a romokat eltakarítják. A házat fapalánkkal veszik körül és úgy hagyják. Minden házon bombázás utáni reggelen megjelenik egy angol lobogó, az üzleteken egy felírás, hogy „business as usual" vagy pedig egy felírás, mely közli, hogy hol működik az üzlet fiókja. Minden állami hivatal, bank, üzlet Londonban több fiókkal bír, de vannak fiókjai a vidéken is kisebb városokban, sőt faluhelyt is. így ha ma egész Londont rommá is bombáznák, minden hivatal, vagy nagyobb üzlet tovább működik máshol vagy vidéken. Churchill kijelentette, hogy a király és a kormány semmi szín alatt sem fogja Londont elhagyni, és tény az, hogy egyetlen magasabb állású állami tisztviselő sem lakik falun, már csak elvből sem, legfeljebb a nagyobb biztonságot nyújtó nagy szállók alsóbb emeleteire mentek lakni kisebb magánházakból. A dipl. kar összes tagjai vidéken laknak, a dipl. missziók irodái azonban mind Londonban működnek. Reggelenként a gépkocsik százezrei vonulnak a városba, estefelé pedig vissza. A nappali élet ma is teljesen zavartalan, a nagy hotelekben mindenki találkozik, este pedig azok akik a városban laknak, v. maradtak, éppen úgy a Savoyban v. a Claridgesben eszik ebédjüket v. táncolnak, mint azelőtt, a különbség csak abban áll, hogy már nem frakkban hanem szmokingban. A jelszó mindenben az, „hogy juszt is bírjuk a végső győzelemig". Ezzel a vázlatos összeállítással azt hiszem hű képét adtam az angolok erkölcsi erejének és elszántságának. Igyekeztem teljesen tárgyilagosan megítélni a helyzetet úgy, ahogyan nap-nap után magam láttam és leírni mindent, amiről magam is meggyőződhettem. Természetesen amennyire nem igaz az, hogy London ma már egy füstölgő romhalmaz, annyira nem áll az sem, hogy minden úgy néz ki, mint azelőtt és alig vannak romok. Egyes városrészekben így pl. a Cityben, a Dockokban, a belváros egyes részeiben és egyes főleg ipari központokban igen sok a rom és a kár. Pl. úgy hallom a Dockokban a kár mintegy 20%-ot tesz ki. Sok utcában egész házsorok hiányzanak, másokban meg minden ház ép. Ablaküveg ma Londonban már alig kapható, de az előrelátóbb emberek és üzlettulajdonosok már előre bedeszkáztatták lakásaik v. kirakataik üvegtábláit a középen egy kis négyszegletes nyílást hagyva csak szabadon, melyen át elég világosság hatolhat be. Egy nagyobb bombázás után egyes utcákban, sőt városrészekben a villany, a gáz és vízszolgáltatás átmenetileg meg van zavarva, de aránylag gyorsan ismét helyre is lesz állítva. A tűzoltóság (összesen 5000 főnyi) kitűnően és gyorsan működik, minden utcának több légi felügyelője van, kik az illető utcában levő házak lakóiból kerülnek ki önkéntes alapon, és felváltva teljesítenek éjjeli járőrszolgálatot, főleg a gyújtóbombák által okozható tüzek jelzésére. Végig tudnék vezetni valakit gépkocsin úgy egész Londonon, hogy rombadőlt házat alig láthatna, de úgy is, hogy igen sokat. Feltűnő az, hogy a gyárak, állomások, rádióleadó-állomások stb. körüli negyedek kapták a legtöbb bombát, de konstatálható az is, hogy a célzás éjjel tulajdonképpen alig lehetséges. 1106