Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - I. A danzigi kérdés napirendre tűzése; az angol—lengyel megállapodás és a Romániának nyújtott angol—francia garancia; Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római megbeszélései (1939. már-cius 19—április 28.)

1. A LONDONI MAGYAR KÖVET LEVELE A KÜLÜGYMINISZTERNEK London, 1939. március 19. 10. sz. Titkos Sajátkezűleg gépelve Kedves Barátom ! Mint táviratilag jelentettem volt, az itteni hivatalos körök és a sajtó is a csehszlovákiai eseményeket kezdetben váratlan mérséklettel fogadták. Chamberlain úr parlamenti nyilatkozata és a sajtó hangja is igen tartózkodó volt. Utaltam azonban már akkor arra, hogy az angol mentalitás lassúságánál fogva az igazi reakció a nagy sebességgel lezajlott eseményekre majd csak később fog mutatkozni. Ez így is volt és a kezdetben elég nyugodt hangulatot ideges izgalom és a német eljárás feletti nyílt megbotránkozás és a németek ellen már amúgyis fennálló gyűlöletnek a fehérizzásig való fokozódása váltották fel. — Tegnap felkerestem Sargent urat a For. Off. politikai osztályának vezetőjét és érdeklődtem nála hírei és az ált. helyzetről való felfogása felől. Sargent kijelentette, hogy Hitler szószegése a müncheni szellemben eddig folytatni próbált békülékeny politikai irányzat teljes beszüntetésére és az angol politikának a németekkel szemben radikális megváltoztatására fog vezetni. Ezentúl Hitler és a németek ígérhetnek már amit akarnak, hinni senki sem fog többé nekik és az erőszak uralmának véget kell vetni. — Kérdésemre, hogy az éppen akkor folyó minisztertanácsnak mily következményei lesznek, azt felelte, hogy erről semmit sem mondhat, de megítélésemre bízza, hogy mit jelent az, hogyha Londonban egy szombati weekend napon rendkívül minisztertanács tartatik ! Ez, tette hozzá, csakis rendkívül komoly időkben és igen súlyos kérdések esetében történt nagyritkán meg eddig is. — Ezután Sargent azt kérdezte tőlem, hogy vájjon tudom-e, hogy Magyarország mely most közvetlen közelébe került az eseményeknek, mit fog tenni, ha a németek egy esetleges Románia elleni akcióban való részvételre vagy legalább is csapataiknak magyar területen való szabad átvonulására fogják akarni kényszeríteni? Erre azt feleltem, hogy e kérdésre nincs módomban hivatalos választ adni, már csak azért sem, mert e tekintetben nem vagyok tájékozva. Ekkor magánnézetem iránt érdeklődött. Itt is körülbelül ugyanazt válaszoltam neki, c!e megjegyeztem, hogy közöttünk és a németek között a viszony kifogástalan és barátságos. — Erre még azt mondotta, hogy képesek lennénk-e ellentállni a németeknek, ha erőszakosan lépnének fel velünk szemben? Erre csak annyit feleltem, hogy egy ilyen lehetőséget fel sem tételezhetek, de külömben is az erők diszparitása egy ellenállást eleve kilátástalanná tenne. 85