Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

Sargent úr azt hiszem önkéntelen elárulta azt, hogy a szövetségesek tényleg el vannak határozva egy Olaszország elleni háborúra, ha Olaszország bármely irányban megmozdulna. Ezen meggyőződésem csak még jobban megerősödött akkor, midőn feltételes módon előhoztam Sargent úrnak azt, hogy milyen lenne a helyzet, ha az olaszok Jugoszláviát és Görögországot támadnák meg, hogy a Dalmát partokon és pl. Corfuban mintegy előretolt hadállásokat biztosítsanak maguknak, honnét majd azután később könynyebben kezdhetnek nagyobbszabású akciókat a Balkánon? Erre a politikai osztály főnöke azt felelte, hogy az olaszok erősen tévednek ha azt hiszik, hogy olyan mellék- vagy privátháborút kezdhetnek Jugoszlávia vagy Görögország ellen anélkül, hogy ezáltal a szövetségesekkel is háborúba ne keveredhetnének. Sargent úr ezen kör- és keresztkérdéseimre adott válaszaiból most már meglehetősen világosan láthattam, hogy a szövetségeseknek mik a szándékaik Olaszországgal szemben, ha ez utóbbi bármely irányban is megmozdulna. Szabadjon itt közbevetőleg megjegyeznem, hogy diplomata kollégáim körében midőn ezen kérdésről nemrég beszélgettünk, nagyjában azt a nézetet hallottam nyilvánítani, hogy értesüléseik szerint a szövetségeseknél ma már nemcsak azok katonai, de politikai vezető köreiben is mind határozottabban az a nézet alakult ki, hogy viszonyukat Olaszországhoz mielőbb véglegesen tisztázni kell és Olaszországot immár nyílt színvallásra kellene kényszeríteni. Eddig csupán a francia és részben az angol hadvezetőségnek volt az a felfogása, hogy Olaszországnak a németek melletti nyílt fegyveres fellépése a háborút meggyorsító mozgó front létesítéséhez vezetne, hol a végleges döntés is elérhető lenne, ami a Maginot—

Siegfried vonalon alig, északon pedig még kevésbbé várható. Már a háború kitörésekor Olaszország passzív magatartása, mint mondják, keresztülhúzta a szövetségesek katonai terveit, azután, mint sokan állítják, még nemrég Gamelin tábornok igen erélyesen követelte volna azt, hogy a szövetségesek akármilyen ürügy felhasználásával Olaszországot kényszerítsék bele a háborúba. Ezek szerint Olaszország aktív közbelépését itt nemcsak hogy nem tartanák súlyosbító körülménynek, hanem azt most már egyenesen kívánnák is. Úgy Sargent úr, mint több jólértesült angol személyiség azt mondották nekem, hogy a szövetségesek teljesen készen állanak arra, hogy Olaszország aktív beavatkozása esetére, Anglia a tengeren, Franciaország a szárazföldön azonnal teljes erejével megtámadja az olaszokat. Visszatérve a Sargent úrral ma folytatott hosszú beszélgetésemre, még azt kívánnám Nagyméltóságodnak jelenteni, hogy Sargent úr beszélgetésünk végén újból hangsúlyozta, hogy nem szabad a szövetségesek részéről olyan váratlan meglepetésszerű „spectacular" sikereket várnunk, mint aminőket a németek produkálni szoktak. Nekik — folytatta Sargent úr — ez eddig mindig csak úgy sikerült, hogy gyenge, a védelemre fel sem készült államokra támadtak rá és népeket igáztak le, és ezekkel a „villámakciókkal" az utcán haladó laikus embereket bámulatba is ejthették. A szövetségesek ilyen kezdeményezésektől tartózkodtak és a jövőben is tartózkodni fognak, mert őket nem a nyers erőszak, a rablás és a, szabad nemzetek leigázásának elve, hanem ennek ellenkezője vezérli. Ezért a szövetségesek nem produkálhatnak ilyen váratlan villámsikereket, de erőben és elhatározásban 778