Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

583b. CSÁKY FELJEGYZÉSE, TELEKI MINISZTERELNÖK, BARTHA HONVÉDELMI MINISZTER ÉS WERTH VEZÉRKARI FŐNÖKKEL FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSRŐL Titkos A miniszterelnök úrral, a honvédelmi miniszter úrral és a vezérkari főilök úrral f. évi április hó 6-án folytatott beszélgetések alapján a német katonai hatóságokkal esetleg meginduló beszélgetésekre emlékeztetőül az alábbi pontokat tartottuk szükségesnek feljegyezni: 1. Célszerű volna, ha Wert őnagyméltósága az iniciatívát magához ragadva, maga készítene egy tervezetet az esetleges magyar—német közös akcióra Románia ellen. A beszélgetések elején azonnal leszögezendő volna, hogy a kötendő egyezmény csak orosz előnyomulás esetén lép életbe és magyar részről a részvétel ebben az esetben az antikomintern paktum alapján természetszerűleg történik. Megállapítandó volna, hogy van-e valami tudomása a német hadvezetőségnek az orosz tervekről Romániával szemben. Itt rendkívül fontos a körülbelüli időpont megállapítása, ha például arról volna szó, hogy Oroszország is támadólag lép fel Románia ellen és a Birodalom terve az volna, hogy a petróleumforrások elfoglalásával az Oroszbirodalmat megelőzze. 2. Szükségesnek látszik egy magyar—német—olasz katonai megbeszélés minden kérdésről, tekintette) arra a szoros kapcsolatra, mely egyrészt Magyarország és Németország, másrészt Magyarország és Olaszország és végül Németország és Olaszország katonai körei között fennáll. 3. A tervezetben feljegyzendő volna még egyszer a vezérkari főnök lírnak az a katonai elgondolása, hogy a birodalmi csapatok Kelet-Galícián és Biikovinán keresztül — a kárpátaljai magyar átmenő vasúti vonalak segítségével nyomulnának be Moldvába, illetőleg a román petróleummezőkre, míg a magyar csapatok a németek oldalát biztosítanák a Kárpátokon innen, Erdély megszállásával. Ebben az esetben is tisztázandó volna: a) hogy ki és miként intézkedik Jugoszlávia esetleges megmozdulásának fékentartására, nehogy a magyar csapatok jobbszárnya veszélyeztetve legyen; b) Magyarország kívánja a magyar—német—olasz közös tárgyalást és megállapodást. Ezzel összefüggésben tisztázandó volna, hogy a német hadvezetőség, mely szoros kapcsolatot tart fenn az olasz hadvezetőséggel, mily mérvben tájékoztatja vagy szándékozik tájékoztatni, esetleg akcióiba bevonni az olasz hadvezetőséget. Ismeretes ugyanis, hogy a Balkán a német vezér és kancellár által nagyrészt olasz befolyási szférába lett beosztva és ismeretes az is, hogy Magyarország az olaszok kihagyása folytán lehetetlen helyzetbe kerülhetne a két állam között fennálló konzultatív paktum miatt, mely mint ismeretes, 1936-ban köttetett, továbbá abból kifolyólag, hogy a magyar miniszterelnök és a külügyminiszter úgy a német birodalmi külügyminiszternek, mint az olasz külügyminiszternek biztosítékot adott arra, hogy Romániát előzetes megbeszélések nélkül megtámadni nem 767