Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VII. Sumner Welles európai körútja; a nyugati hadjárat előkészítése; Dánia és Norvégia megszállása; Teleki Pál miniszterelnök római útja és levele Hitlerhez (1940. február 10—május 10.)

abban kisebb területi korrektúrák szükségét és a kisebbségvédelem belyes megszervezésének a problémáját látják. Hozzájárulásukat ahhoz, hogy a mai állapot magyar értelemben, magyar karddal változtassék meg, csak akkor fogják megadni, ha garanciát tudnánk adni arra, hogy ha Erdély a miénk lesz, az erdélyi kérdést végleg nyugvópontra lehet juttatni és a különbség az új és a régi helyzet között nem csak abból fog állani, hogy most már Románia fogja Erdélyt visszakövetelni és egy középeurópai összefogás most már azért nem lehetséges. Ezt a garanciát csak azzal adhatnók meg, ha készeknek nyilatkoznánk arra, hogy egy szélesebb középeurópai összefogás keretében Magyarország, Erdély és Románia, mint külön-külön tagok, de együttesen szerepeljenek és ezáltal Erdélyben, majdnem azt mondhatnám, hogy egy magyar— román kondominiurn létesülne. Miután a detailokat ezen megoldásra nézve az előzőkben nagy vonásokban már kifejtettem, itt azokra nem kívánok visszatérni. Csak arra mutatok rá e helyen, hogy Erdély ily módon való visszaszerzése tehát nemcsak nemzeti szempontokkal indokolható, hanem éppen nemzetközi fórumok előtt, nézetem szerint, a fő argumentum, amely nélkül nem is lehet kilátásunk arra, hogy a nyugati hatalmak katonai beavatkozásunkat eltűrjék, mégkevésbbé, hogy csöndben támogassák azt, amire pedig feltétlenül szükségünk lenne. Összefoglalva a mondottakat: nemzetközi és európai szemszögből nézve a problémákat, a magyar feladat abból állana, hogy a lengyelekkel való előzetes megegyezés alapján, a nyugati nagyhatalmaknak oly terv szuggeráltassék, mely szerint a középeurópai védelem főpilléreit a magyarok, lengyelek és románok kell hogy majd alkossák, ha az erdélyi kérdés fenti értelemben megoldást nyert. A csehek erre nem hasznáthatók; Csehország geográfiai fekvése oly exponált, hogy legjobb, ha neutrális maradhat, mert komoly esetben úgy is evakuálni kellene ezt a pozíciót, mint olyan korridort, amelyben minden ellenállás csakis a védőkre lehet veszélyes. Ezért Szlovákia vissza kell hogy térjen Magyarországhoz és Erdély nagyjában történelmi határai keretében, mint külön tagja kell hogy szerepeljen a valamely módon megalkotandó foederációnak, vagy esetleg ennél lazább együttesnek. Jugoszláviával területi kiigazítások útján kellene a megegyezést biztosítani. Románia Erdélyen kívül le kellene hogy adja Besszarábiát és Dobrudzsa déli részét is. Ezen az úton egy kb. 60 millió lakossal bíró blokk alakulna Németország és Olaszország közt, amely ha elsősorban Olaszországra támaszkodna és ha fokozatosan megszilárdítaná a maga egységét pénzügyi és gazdasági téren is, komoly és hatékony szerepet tölthetne be az európai egyensúly helyreállítása és fenntartása érdekében, miután a főbb belső súrlódási felületek így eliminálva lennének. Ez a konstrukció biztosítaná egyúttal a kisebb nemzetek függetlenségét a jövőben, amely ma a legnagyobb mértékben forog, Európa ezen pontjain, veszélyben. Befejezésül a következőkben kívánom összefoglalni a mondottakat: 1. A nyugati hatalmak, vagy Németország megcsonkításával, vagy anélkül fognak Németországnak békét kínálni. 2. Mindkét esetben ennek a békének kiegészítő része lesz a Német és Orosz terület közt fekvő Európa és ebben a Dunamedence újra rendezése. 760