Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet
Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)
Ciano gróf e kijelentésére azonnal határozottan leszögeztem, hogy a magyar kormány a határmenti területsávnak és a Bánát-körüli részeknek átengedésével semmiképen sem elégedhetik meg. Kérdésére, hogy Magyarországnak mik a területi igényei Romániával szemben, azt feleltem, hogy Magyarországnak akkora területet kell visszakapnia, hogy döntő befolyást gyakorolhasson a Kárpátok védelmére. Ciano ezek után azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy miként képzelem ezt megvalósítani, mert hiszen Románia ebbe harc nélkül nem fog belemenni. Úgy, ahogy Tatarescounekünk megüzente, vagyis a kilátásba helyezett román ágyukra magyar szuronyokkal fogunk válaszolni — feleltem én Cianonak. Az olasz külügyminiszter majd azt kérdezte tőlem, hogy mi történik az erdélyi kérdéssel akkor, ha Anglia és Franciaország győz, amire az volt a válaszom, hogy Anglia és Franciaország nem fog törődni azzal, hogy Marosvásárhely magyar vagy román-e. Cianonak arra a megjegyzésére, hogy nehéz lesz a világgal elfogadtatni azt a thézist, hogy olyan kiterjedésű területek csatoltassanak vissza Magyarországhoz, amelyeken egy magyarra három román esik, rámutattam arra, hogy ez a beállítás a román propaganda hazugsága, és átadtam neki a követeléseink minimumát és maximumát feltűntető térképgyűjteményt és statisztikai táblázatokat ( drb melléklet), 11 4 amelyeknek rövid tanulmányozása után Ciano láthatólag meg volt lepve. Néhány percig csendesen gondolkozott, majd megjegyezte, hogy Mussolininak az az aggálya, hogy a mostani kisebb, de erős Magyarországból, egy nagyobb, de gyengébb, nemzetiségi összetételű Magyarország lesz. Erre megmutattam neki a Miniszterelnök Ürtól kapott titkos térképtervezetet az új Magyarország nemzetiségi összetételéről, megmagyarázván, hogy bizonyos lakosságcserével az azon feltüntetett közel 65 százalékú magyar többséget 70 százalékra is fel tudnók emelni. Ha lehetséges, ez a térképtervezet még nagyobb benyomást tett rá. Ezek után Ciano gróf aziránt érdeklődött, hogy ha már úgy látszik, csak háborúval lehet a magyar—román kérdést elintézni, mikor akarjuk azt megcsinálni. Azt feleltem, hogy ezt nem tudom, mert ez a körülményektől függ. Támpontként csak azt mondhatom neki, hogy a Főméltóságú Kormányzó Ur és a magyar kormány akként határozott, hogy ha Oroszország Romániát megtámadja és utóbbi becsületesen, fegyveresen védi Besszarábiát vagy bármely más határát, Magyarország nem fogja Romániát hátbatámadni addig, 1. amíg a román hadsereg fel nem bomlik és vele együtt az ország is nem bolsevizálódik, 2. amíg az erdélyi magyarok életét veszély nem fenyegeti és végül 3. amíg Románia akár Oroszországnak, akár Bulgáriának területi engedményeket nem tesz anélkül, hogy ilyeneket Magyarországnak is tenne, vagyis amíg diszkriminációt nem követ el Magyarország rovására és más államok javára akár békében, akár pedig háborúban. Ezzel kapcsolatban felhívtam Ciano figyelmét arra a körülményre is, hogy a magyar kormány amúgyis nehéz helyzete tarthatatlanná válnék, ha a magyar közvélemény azt észlelné, hogy Románia Besszarábiát erdélyi magyar csapatokkal akarja megvédeni és ezzel egy csapással két legyet akar 11 4 A mellékletek másolatát nem találtuk a külügyminisztérium iratai között. 670
