Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 4. kötet

Iratok - VI. Az ún. furcsa háború; a szovjet—finn háború; a közép-európai semleges blokk terve és a magyar kormány külpolitikája; Csáky István külügyminiszter velencei megbeszélései; a Balkán Szövetség államainak belgrádi értekezlete (1939. október 7—1940. február 9.)

háború kitörése óta állandóan foglalkoztatja, ez azonban az egyetlen, amely valamely hadviselő kormány ha csak általánosságban is, magáévá tett. Hogy abból a ködképből, amelyet a kiáltvány ily módon megrajzolt, mennyi a konkrét program, azt csak a jövő fogja megmutatni. Leszögezhető azonban annyi, hogy a mostani lengyel kormány Középeurópában főleg szláv szimpáthiákat táplál és a legutóbbi idők lengyel kormányaitól eltérőleg, főleg a csehekkel való szoros együttműködésben keresi Lengyelország jövő boldogulásának útját. Noha az itteni lengyel kormány, amely Lengyelország területéből egy talpalatnyit sem mondhat magáénak, kissé operettszerű jelenség, nem tagadható, hogy hatalmi tényezőt jelent mai állapotában is. Hatalmi eszközei közül a hadsereg, amelyet a Franciaországban felállított légiók képeznek, és kis hadiflottája, amely az állítólag csaknem teljes számban Angliába menekült lengyel torpedózúzókból és tengeralattjárókból áll, francia—angol főparancsnokság alatt állanak ugyan, azonban szabadon rendelkezik a lengyel kormány a Lengyelországból idementett aranykészlet (állítólag 70 tonna) felett, kereskedelmi hajói most is szabadon szántják a tengereket, morális és anyagi támogatás tekintetében pedig a szövetségeseken kívül, némileg számíthat az Egyesült Államokban élő lengyelekre is. Számbaveendő tényezőt jelent azonkívül, dacára a szemtemberi gyászos összeomlásnak, különösen helyzeti energiája folytán, amely a szövetségesek győzelme esetén fog érvényesülni. E kormány berkeiből, különösen pedig az itteni lengyel nagykövetségről egyre gyakrabban érnek hozzánk az utóbbi időben olyan hangok, amelyek Magyarország mostani magatartását kritika tárgyává teszik. Minden ilyenszerű kijelentés azon megállapítással kezdődik, hogy Magyarország a lengyelek legnehezebb napjai alatt gyönyörűen viselkedett irányukban, másrészt, hogy ők megértéssel vannak kényes helyzetünkkel szemben, azonban, fűzik aztán hozzá, ezen magatartás az utóbbi időben erősen megváltozott. Itt jönnek aztán a gravamenek. Ámbár a követség természetesen elkerül minden politikai irányú érintkezést a lengyel nagykövetséggel, ezen hangok mindenféle kerülő utakon ideérkeznek. Legutóbb Mohi gróf itteni lengyel nagykövetségi tanácsosnak egy minden bizonnyal a követség címére szánt kijelentése jutott el hozzám, amelyben főleg azt nehezményezte, hogy a m. kir. kormány 1. az utóbbi időben lehetetlenné teszi a lengyel hadsereg Magyarországra menekült egyedeinek Páris felé való lassú kiszivárgását és 2. a magyarországi lengyel táborokba, amelyek a lengyel kormány megbízottai elől el vannak zárva, német tiszteket engedett belépni, hogy a táborokat megszemléljék. Kötelességemnek tartottam fentieket politikai érdekességük miatt Nagyméltóságodnak jelenteni, noha tudatában vagyok annak, hogy e követség lengyel ügyekben nem illetékes. Hertelendy s.k. köv. tanácsos id. ügyvivő Küm. pol. 1939—17—8548. Sokszorosított másolat. 664